7. fejezet

Sziasztok! Tudom elég régóta nem hoztam részt, de most itt van. Miután a szóbelim is megvolt utána gyakrabban fognak jönni a részek. Legalábbis remélhetőleg.
Jó olvasást.
Hope xoxo

Reggel borzasztó fejfájásra ébredtem. Az órám 12 mutatott. Hát ideje lenne felkelni. Gondoltam. Gyorsan felvettem a mamuszom és leviharoztam a földszintre. Kutakodtam a gyógyszeres fiókban és kivettem a megfelelő gyógyszert. Öntöttem vizet és lehörpintettem a tablettával együtt. Benéztem a frigóba és nagy meglepetésemre nem volt benne semmi, csak tej. Mivel tejből elég nehéz lenne valami ebéd szerűt csinálni.
Emlékszem amikor még Californiában laktunk, Marie a szakácsunk mindig engedte, hogy segítsek neki, viszont a szüleim nem nagyon repestek az örömtől.

Vissza emlékezés.

Lesétáltam a rózsaszín szobámból a konyhába Marie nénihez, hogy segítsek neki főzni. Szerettem főzni és Kitty is a plüss pacim. Ő egy rózsaszín lovacska, pöttyökkel a fenekénél. Levágtattam Mariehoz Kittyvel és néztem egy ideig, hogy mit csinál.

- Szia, Harry! Hogy vagy, picilány? - kérdezte Marie. Ő találta ki a Harry nevet nekem és így most már mindenki úgy hív.

- Cia, Majie! Köcönöm jól. Te? - kérdeztem vissza. Beszédem még nem volt teljesen tiszta. Hisz még csak 5 éves voltam.

Marie elmosolyodott a beszédem hallatán és nyomott egy csókot a homlokomra, majd Kittynek a sörényét meg megsimogatta. Marienak van egy velem egykorú szóval 5 éves kisfia. Travisnek hívják. Ő a legjobb barátom, mivel csak ő az egyetlen barátom. Bronz színű haja mindig kócos, mint az apjának viszont a szeme az anyukájáé. Szürke szeme változtatja színét. Vagy világos kék vagy pedig szürke. Fiatal korához képest okos és ügyes. Viszont régebben zárkózott volt. Hallottam, hogy Travist örökbe fogatták és 1 teljes évig nem beszélt. Most is csak néha szólal meg és csak velem beszél akkor is vagy a pónimmal. Nagyon kedves fiú.

Oda mentem Mariehoz és segítettem belerakni a zöldségeket a levesbe. Így együtt dolgoztunk. Marie vagdosta és szeletelte is a zöldségeket, és nem hiszem kicsi voltam. Már majdnem befejeztük a levest, mikor apám haza ért. Gyorsan oda rohant hozzám és felkapott, majd nagyon dühös arcával kerültem szembe.

- MIT MONDTAM NEKED HARRY. NEM JÖHETSZ A KONYHÁBA HA MARIE FŐZIK. HOGY LEHETSZ ILYEN ENGEDETLEN! - kiabálta rám és felcipelt az emeletre a szobámba majd ráfektetett a térdére és elfenekelt. Apám sokszor vert meg, és nagyjából mindenért kikaptam tőle. A verés után általában megpuszilja a fejem és én álomba sírom magam. A verések után 1 hétig nem tudtam leülni és általában ezekért is kaptam de csak egy-két pofont. Néha nehezemre esett apámat apámnak nézni. Sokszor menekültem tőle mint egy pedofiltól, de a nem utáltam, de nem is imádtam.

Vissza tekintés vége.

Hát igen apám sokszor elvert, még nagyobb koromban is. Ezért volt olyan sokszor eltörve vagy a keze vagy az ujjai. Persze mert csak menekülni akartam, de ezért még többet kaptam.

Így hát most is elvetettem az ötletet, hogy főzni fogok.
Talán saját lakásba/házba kéne költöznöm! Vagy beköltözhetnék a koliba. Jó ötletek, még meggondolom.
Gyorsan felöltöztem, meleg ruhába és a kulcsommal együtt elindultam abba az éterembe ahol a fiúkkal a túránk után vacsoráztunk. Mikorra oda értem elkezdett szakadni az eső. Leültem egy eldugott asztalhoz és elővettem a telefonom, hogy elüssem az időt amíg nem jön a pincér.

- Szia! Mit adhatok? - kérdezte egy srác mosolyogva.

- Szia! Egy forró csokit szeretném és egy pohárban egy fagyit. - mondta visszamosolyogva rá.

- Oké. Máris hozom. - mondta és elment.

Gyorsan felnéztem a közösségi oldalakra, de mivel nem találtam semmit ezért le is tettem. Majd elkezdett rezegni a telóm. Felkaptam és jött egy e-mail-em. Megnéztem.

Feladó: (titkosított)  Tárgy: Hmm  Címzett: Haríetta King

Hali, baby!

Tudom, hogy fogalmad sincs ki vagyok, de szeretném ha eljönnél a holnapi buliba. 
10-kor kezdődik a Mathew road-on lesz. Tudom, hogy fiatal vagy, ezért csak mond az őrnek, hogy Szűk farmerrel vagy és befog engedni. 
Ott várlak baba.

Ki a franciska volt ez? Mit akar tőlem?

Gyorsan letettem a telefont, ne hogy túl sokat gondolkodjak rajta és bezavarodjak.
Két perc múlva a srác kihozta a rendelésem és átadott még egy cetlit is a telefon számával.

- Tessék! - mosolygott rám és el is ment.

Elolvastam a kis cetlit és érdekesen néztem.