1 fejezet. :)

Hát itt lenne az első fejezet. Remélem tetszik és majd komiztok. Jó olvasást.!!
Hope xoxo

Ma már 2013-t írunk, és ma születtem én. Igen 1995. január elsején születtem. Érdekes. A szüleim ennek alkalmából bejelentették, hogy költözünk a jó, meleg Californiából a hideg Londonba. Nagyon jó lesz. Épp, hogy már majdnem beilleszkedtem elmegyünk. 

Csak tudni kell eddig engem még sehol sem fogadtak be. Mindig én voltam az akit lehetett szívatni és verni. Még akkor is vertek ha tudták, hogy lány vagyok. Őket ez nem érdekelte. Nem érdekelte őket, hogy az én életemet ezzel tönkretették. Nem, egy kicsit sem. Hisz miért is érdekelné őket egy gazdag lány élete akinek látszólag mindene meg van. Igaz mindenem meg volt de a legfontosabb nem volt meg. Nem volt életem. Nem voltak barátaim, még közeli ismerőseim sem. Szörnyű az életem. Hát kinek mi jár. Úgy látszik nekem ez. 

A szüleim..ohh. A szüleim hát mit is mondjak. Nem nagyon foglalkoznak velem. Tőlük akár minden nap járhatnék bulizni. Drogozhatnák, ihatnék milliónyi fiút hozhatnék haza. De én nem ilyen vagyok. Sajnos nem. Mivel nem fogadnak be sehol ezért úgy döntöttem inkább tanulok és leszek okos, mint kitaszított bulizós. Egyébként anyám modell, apám pedig író. Anya apa múzsája. Áhh.

Bementem a szobámba és bepakoltam a még kimaradt cuccaimat. Lekapcsoltam a villanyt és kiléptem a colt szobámból, hogy elinduljak a repterünk felé. Igen, nekünk az is van. Mi előtt még kiléptem volna a hatalmas házból lekapcsolgattam mindenhol a villanyt és mondtam egy 'viszlát'-ot. 

- Harry, gyere már. Nem érünk rá egész nap. - kiabált be anyám. Igen Harry a becenevem. :P

-Megyek! - kiabáltam neki vissza.

Kirohantam a házból és beültem a magán repülőbe ami az udvarunkon várakozott rám. Beültem a szokásos helyemre és benyomtam a fülembe a fülesemet. Anyámék is elhelyezkedtek, pont szemben velem.

- Kicsim vett ki a füledből. Beszélnünk kell veled. - mondta apám.

- Oké. Halljam csak. - mondtam egy kicsit flegmán.

- Tudjuk, hogy nagyon szeretted Californiát, de hidd el, hogy Londont még jobban szeretni fogod és ebben biztos vagyok. Lesznek barátaid, mert most egy olyan suliba fogsz kerülni ami egy elitt suli. Szóval oda olyanok járnak mint te. Közel fogunk lakni a sulihoz, de ha akarod akkor lehetsz kolis is. De ha nem akarod akkor nem kell. Csak mondtam. - mondta apám.

Nem hittem el. Lehetnek majd barátaim. Az lenne csak az álom és talán majd barátom is lehet  majd. Még soha nem volt barátom és még nem is volt meg az első csókom. 

- Oké. - csak ennyit válaszoltam és már is vissza raktam a fülesem a fülembe.

A kedvenc zenéimet hallgatva aludtam el. Egész végig arról álmodtam, hogy majd lehetnek barátaim és majd boldog leszek. Talán majd megtörténik. Reménykedek. Nagyon. 
Már arra keltem fel, hogy London fölött körözünk és a leszállásra készülődünk. 
Már vár az új élet.