20. fejezet

Hát most annyira, de annyira boldog vagyok, hogy nincs ötletem. Mivel ma van a szülinapom, felvettek oda ahova akartam menni és még az a srác is írt nekem aki tetszik <3 áááááá Jó olvasást.

Puszi : Hope xoxo

Anyám csak nézett és nézett, de nem szólt semmit. Mikor mindent a helyére raktam, felsétáltam a szobámba., miközben anya még mindig nézett szúrós szemmel. A lábaimat gyorsan szedtem a lépcsőkön, majd beérve a szobámba becsuktam egy kicsit erősebben az ajtót a keleténél. Leültem az újra poros ágyamra. Nem tudom, hogy lesz mindig ilyen poros, de ilyen és kész. Emlékszem mindig a padláson játszottunk Travisszel. Ő az autóit hozta én pedig a babáimat és egy órát azzal, egy órát pedig a másikkal játszottunk. Persze, Trav kedvességből mindig rosszul mondta az órát amikor babáztunk, hogy boldog legyek, akár egy órával is tovább tolta. Mikor utoljára felmentünk oda együtt, Trav ott hagyta az autóját és én a költözéskor találtam meg, porosan a padlás közepén. Megígértem neki, hogy sosem felejtem el és hiszem, hogy nekem is lehet jó életem. Hittem neki amikor olyanokat mondott, hogy szép vagy, jó leszel, sikerülni fog. Ő hitt bennem, mindig. Sosem hagyott cserben, mindig ott volt ha kellett. Olyanok voltunk mint a borsó meg a héja. Elválaszthatatlanok. Ha nem a padláson játszottunk, akkor a réten fogócskáztunk, bújócskáztunk, vagy csak néztük a naplementét. Ő volt a legjobb jó barátom. 

DE

De, 4 éve meghalt egy még ismeretlen betegségben, szóval nem tudták megmenteni. A betegsége fél évvel a halála előtt bukkant fel. Nem, is engedtek a közelébe. Engem nagyon nem érdekelt és minden este átmásztam hozzá és vele voltam. Akkor csak beszélgettünk és csak néztük egymást. Tudta, hogy meg fog halni, de én nem. Nem gondoltam volna, hogy pont egy 14 éves fiút fog elragadni az Isten és pont tőlem. Rajta kívül nem volt senkim. Nem bíztam senkiben, nem foglalkoztam senkivel. Ő volt az őr angyalom. 

Pontosan emlékszem amikor egy fiú még 7.-ben megakart verni, de Trav megmentett, vagyis megverte a fiút mielőtt ő vert volna meg engem. Akkor se voltam már a fiúk kedvence. A fiú helyett ő ment az igazgatóiba, azért mert megvédett engem. 

Mikor beteg lett én minden nap imádkoztam az Istenhez, hogy mentse meg, vagy valamit amivel még tovább élhet, de nem tette. 

A temetésén csak a szülei és én voltunk. Senki mást nem hívtak meg. Trav-et a házuk kertjébe temették. Minden nap átjártam és elmeséltem neki, hogy mi történt velem és ki vert már meg megint. Miután Trav meghalt sebezhető lettem és az összes fiú akitől Trav megvédett akkor megvert és nem kímélt. Volt olyan amikor a tanárok a kórházba vittek mert belső vérzésem lett. A szüleim akkor se jöttek meglátogatni, de még semmit sem tettek, nem is vittek haza. Volt olyan hogy 2 napot voltam bent és a szüleim észre se vették!! Hát ez mi ez?

19. fejezet :)

Sziasztok! Itt az új rész! Nézéttek meg a Memories-t is. Kérhetek oda is kommentet? Jó olvasást!
Puszi: Hope xoxo
Laters, babies!

Hazza szemszöge

Harry még mindig beszélt az ismeretlennel, vagyis csak számomra ismeretlennel. Nem tudtam elképzelni, hogy tényleg én vagyok az első srác aki fel figyelt rá. Basszus, a californiai srácok nem normálisak. Egyszerűen hülyék. Harry egy gyönyörű teremtés, egy igazi angyal.
Gondolkozásomból egy puha kéz ébresztett fel ami az arcomat simogatta. Arcomat a tenyerébe nyomta, hogy minél jobban érezhessem a sima bőrét az enyémen. Közelebb hajolt és a tenyerét az ajka váltotta fel. Olyan puha volt. Istenem, ez a lány maga Aphrodité. Elvarázsolt. Olyan szögben fordítottam a fejemen, hogy ajkai az én ajkaimon legyenek. Mozogtak és csak mozogtak. Majd levegő hiányában elváltunk és csak néztünk egymás szemébe. Annyira ááááá. Csodálatos.
- Harry, haza vinnél? - kérdezte. Mi? Már menne is haza? Á hát mit is gondoltam, hogy itt marad örökre. Ki vagyok én, hogy ezt mondjam neki? Ki? Senki. Egy roncs, egy senki. Ő is olyan mint a többi. Egy ideig velem van majd elmegy. Igaz ő nem használt ki, de most úgy érzem magam, mint ha kimostak volna, majd ránéztem az órámra és akkor értettem meg miért is akart haza menni. Délután 5 óra volt és holnap iskolába megy. Szerencsére nekem nem kell mennem iskolába, csak munkába, de akkor megyek haza amikor akarok, hisz én vagyok a boss. (főnök) Felvettem egy pulcsit a komódról, közben Harry összeszedte a cuccait és kisétáltunk a házból. Harry elköszönt Gemmtől és már indultunk is. Annyira nem akartam, hogy elmenjen. Csak azt akartam, hogy velem legyen. Csak velem. Soha nem éreztem így senki iránt, soha. Nem is tudtam mi volt ez az érzés. Az ajtót megint kinyitottam Harrynek, hogy udvariasnak tűnjek. Majd én is beszálltam a vezető ülésbe.
Már egy ideje mentünk, de egyikünk sem szólt semmit. Ez nem az a kínos csend volt, hanem .... nem tudom, de nem az volt, na.
- Honnan ismered Niallt? - kérdezte Harry. Most az igazat mondjam vagy ne? Hát persze, hogy az igazat, ha azt akarom, hogy bízzon bennem akkor igazat kell neki mondanom. Nem? De. Hát akkor, miről beszélünk. Mondjad már, Hazza, mondjad.
- Hát elég érdekesen ismerkedtünk meg, ami nagyon vicces is. Elmondom ha nem röhögsz. - mondtam neki, ő csak bólintott. - Hát éppen egy bárban voltam amikor találkoztam vele. Egy jót beszélgettem vele, közben jól lerészegedtünk. Ugye a részegek nem nagyon tudják mit csinálnak ezért felvitt magához és már majdnem megcsókolt amikor leesett mind kettőnknek, hogy mit is csináltunk. De akkor is csak egy jót röhögtünk rajta, mint a napokban is. - mikor befejeztem, ránéztem Harryre és láttam, hogy nagyon próbálja visszatartani a nevetést. Az arca már tiszta piros volt és alig kapott levegőt. - Na, jó. Nevess csak. - mondtam neki és rögtön kiengedte a hangját. Imádtam amikor kuncog vagy nevet. Annyira megnyugtató hang volt. Egész nap eltudtam volna hallgatni.
Már az utcájukban jártunk, de próbáltam minél lassabban menni. Majd végül oda értünk. Kiszálltam és Harrynek is kinyitottam az ajtót, majd be is csuktam. Harry köztem és az autó között állt, beszorítva. Végig az arcomat fürkészte. Nem tudom mit talált olyan érdekesnek rajta, de ha akarja akkor csak nézze, nyugodtan, legalább addig is velem van. Csak velem.
- Hazza, engedj, kérlek. - mondta boci szemekkel. Annyira aranyos volt. Közelebb hajoltam és homlokom homlokának nyomtam. Kezeivel átölelte a nyakam én pedig a derekát markoltam. Majd megint megcsókoltam.  Áááá. Felemeltem és a kocsinak nyomtam, talán egy kicsit túl erősen is, mert egy aú jött ki az ajkán és a kocsim is megbillent. Letettem és ajkainkat is elválasztottam mielőtt még nagyobb kárt teszek benne. Nem akartam bántani. Letérdeltem elé és felhajtottam a pólóját és mind két oldalt megcsókoltam hosszan a medence csontját, amikor észrevettem, hogy tiszta lila és zöld folt van pont ott.
- E-e-ezeket én csináltam? - kérdeztem. Féltem mit fog mondani. Felnéztem rá is csak bólintott egyet.
- De még a házi-bulin, nem most. - ha ezzel most meg akart nyugtatni akkor se sikerült. Tönkre fogom tenni. Istenem segíts rajtam. Hasára hajtottam a fejem, mire felnevetett és nekem is egy percre mosoly került az arcomra.

Harryetta szemszöge

Hazza a legkedvesebb fiú a világon. Igaz, van ereje, amit ki is használ, néha öntudatlanul, de legalább bocsánatot kér tőlem. Felhúztam magamhoz és egy gyorsa csókot kapott tőlem, majd elindultam befelé a házba. Kinyitottam az ajtót és beléptem a házba. Letettem a pulcsim és a cipő is letettem, majd a elindultam volna ha az anyám nem állja el előttem az utat. Felnéztem rá és nem tűnt valami lelkesnek. Bajban vagyok. O-o.

Kritika :)

Itt az első kritikám! Nagyon köszönöm Em Hunter-nek! :)
Laters Babies! Nem sokára új rész!!

OLDALSÁV
Szép! A chat színén egy kicsit változtatnék!
PONT: 10/9

BEJEGYZÉS
Első két részt olvastam el, s azt kell mondjam, hogy jártam már a blogodon! Ezééért, feliratkoztam!:3
PONT: 10/10

FEJLÉC
Erről nem írók, mert egyszer régen én csináltam! :DD
PONT: 10/10 (csak azért is 10!)

HÁTTÉR
Szeretem a galaxys izéket! Mondjuk olyan jobb lenne, aminek nem látszik a széle, de ez tökéletes ide!
PONT: 10/9

ÖSSZ. PONT: 40/38

Díjak!

 Míg én a suliban nyomultam addig kaptam két díjat is. Mind kettőt Emi -től kaptam. Nagyon köszönöm neki.

Mi a keresztneved?
Mivel nem fogom megmondani az igazi nevem így ezt sem mondom meg.

Melyik dalon tudsz igazán sírni?
Yiruma - the rivors flows in you

Félsz a sötétben?
néha :)

Szerelmes vagy valakibe?
Most nem :)

Mi volt eddig a legcikibb dolog, ami veled történt?
nem mondom most el P

Gondolatban öltél már meg valakit?
Igen :)

Szerinted a péntek 13-a szerencsét vagy szerencsétlenséget jelent? 
szerencsétlenséget. Tapasztalat.

Van olyan dolog, amit még a szüleidnek sem árultál el? 
Igen. :P

Hallgatsz olyan zenét, amit mások előtt cikinek tartasz? 
Nem

Kiskorodban sírtál, ha szurit kaptál? 
Igen. :(

Mit tennél, ha hirtelen híres lennél? 
Segítenék a rászorultakon és oda adnám nekik az egészet.

Szoktál álmodozni?
Igen.

Járnál Chace Crawforddal? 
Nem tudom ki az, de nem hiszem.

Hány gyereket szeretnél? Fiú/lány? Neveik?
kettőt vagy egyet. Neveket még nem tudok.

Adni jobb,vagy kapni? 
adni :)

Titkom: nekem is van :P

Bakancslista: 1. eljutni Londonba
2. íróvá válni
3. találni valakit akivel leélhetem az életem.

Akinek küldöm: 
Lili Borbély
Hajni F.

Többet most nem tudok :(

2.

Hogyan gondolsz az olvasóidra?

Hú. Imádom őket és nekem ők adnak erőt, hogy írjak. Bár nem mindig írnak kommenteket, de akkor is adnak jelet, hogy olvasták a részt. :)

Kaptál már negatív véleményt?

Hát, még nem kaptam, de szívesen fogadom, mert építő kritikának ítélem.

Előre meg szoktad tervezni a részeket?  

Néha, de néha csak leülök és elkezdek írni és csak úgy jön. A történet írja magát. Mondjuk.

Mit csinálnál, ha valaki egyszer felhívna, hogy szeretné nyomtatott kiadásban látni a blogod?

Nagyon örülnék, neki. Még jobban örülnék neki ha valaki meg is venné a könyvet és akkor a pénzt jóra tudnám fordítani.

Mi jár a fejedben, amikor az olvasók azt írják neked, hogy szeretnének úgy írni, mint te? 

Még senki sem írta, de ha írnák akkor, nagyon örülnék a bóknak és ha van ideje és nekem is akkor szívesen megtanítanám, hogy miket találok fontosnak az írásban.

Most nem tudom kinek küldeni, de majd ha lesz időm olvasni blogokat akkor majd írok ide. :)

18. fejezet

Sziasztok! Itt az új rész! Jó olvasást! Nézzétek a chatat.
Puszi: Hope xoxo

Én is felálltam és Harry kezét megfogva húztam kifelé az erdőből. Harry inkább belém karolt és fejét, vállamra hajtva sétáltunk. Harry egy kicsit furán sétált, majd lenéztem a lábára és észre vettem, hogy nincs rajta cipő. Teljesen elfelejtettem, hogy mezítláb ment ki. Megálltam és szembe fordultam vele. Kicsit meglepődött, de én csak közelebb mentem hozzá.
- Karold át a nyakam. - mondtam neki mire megtette. Én lejjebb ereszkedtem és fenekénél fogva felemeltem. Átkulcsolta a lábát a derekamon és arcát belefúrta a nyakamat takaró hajamba. Éreztem, ahogy beleszív a hajamba és elmosolyodik. Mikor elkezdtem sétálni, már lehetett érezni a súlyát, de nem volt nehéz. Kicsit feldobtam, hogy még könnyebb legyen és akkor már közeledtünk vissza a házamhoz. Mikor beértünk az ajtón még akkor is tartottam, majd besétáltam a fürdőbe. Harry úgy csimpaszkodott rajtam mint egy majom. Beleraktam a kádba, majd lehajolva felhúztam az általa viselt mackónadrágomat. Megfogtam a zuhanyrózsát és a pici, koszos lábaira irányítottam a közép hőmérsékletű vizet. Egyenként felemeltem a lábát és tusfürdővel lemostam a tusfürdővel mennyiségű sarat. Mikor tiszta lett, elzártam a vizet, majd a szekrényből előttem egy fehér törülközőt, amit letettem a kád elé. Megfogtam a derekát és kiemeltem a kádból és a törülközőre tettem. Letérdeltem elé és megtöröltem a lábait. Felnéztem rá és egy kicsit rémült tekintetével találtam szembe magam. Felálltam és két kezem közé fogtam a kis arcát. Közelebb hajoltam hozzá, de csak annyira, hogy orraink érintsék egymást. Homlokainkat is összeragasztottam és orromat végig húztam az arcán és az orrán. Lélegzete szakadozott lett. Én is nehezen kaptam levegőt, de próbáltam nem megmutatni. Végig puszilgattam az arcát, csak a száját hagytam ki. Ajkaink súrolták egymást, de még nem csókoltam meg. Egyre közelebb nyomta az ajkait, hogy csókoljam már meg, de én csak azért sem tettem meg. Eltávolodtam tőle és elmosolyodtam. Ő csak szúrós szemmel nézett rám.
- Utállak. - mondta majd megütötte a vállam és kiviharzott a fürdőből. Utána szaladtam. Nem akartam, hogy megint elmenjen. Kirohantam a fürdőből és a szobámban találtam meg, miközben telefonált. Egy percre lefagytam, mert nem tudtam kivel telefonál és ha egy taxis volt az akkor ott akasztottam volna fel magam.
- Igen, minden rendben. Nagyon aranyos és kedves meg minden. - mondta. Nem látott mert háttal állt nekem, de reméltem, hogy rólam beszél.
- Nem, mi baj történne. Ő az egyetlen fiú aki valaha is érdekelt engem és én is érdeklem őt. - mondta és akkor rájöttem, hogy rólam beszél. Az egyetlen fiú? Mi? Miért? Nem értettem miért én lennék az egyetlen fiú aki érdeklődött iránta. Nem értettem miért nem érdeklődtek iránta a fiúk, pedig gyönyörű és még kedves is. Sexy és törődő. Ő egy tökéletes lány, de ő nem ilyen roncsot érdemel. Ő egy olyan lány aki egy sokkal jobbat érdemel nálam. Egy törődő, nem meg romlott és kedves srácot érdemel. Aki szuper gazdag és bármit megad neki amit csak kíván.Nem egy romlott csak simán gazdag fiút érdemel. Az ablakon bevilágított a napfény és átsütött a haján, amitől láttam, hogy igazából vöröses a haja. Neki dőltem az ajtófélfának és csak bámultam. Olyan gyönyörű volt, és egész nap eltudtam volna bámulni. Nem törődve semmivel csak álltam volna ott és néztem volna. Nem érdekelt volna ha felgyújtják a házam vagy akár egy pisztolyt fogtak volna a hátamhoz. Nem érdekelt volna semmi, csak ő.

Dan szemszöge.

Egész nap az ágyban lustultam, tv-ztem, olvastam és gondolkoztam. Olyan gyönyörű. Annyira eltudnám képzelni magam mellett. Amikor megláttam azzal a pasival teljesen leblokkoltam. Nem akartam, hogy valaki másé legyen, csak magamnak akartam, de ő csak barátként néz rám. Amikor átkaroltam a vásárlás előtt, pillangók röpködtem a hasamban és amikor ruhát próbálgatta, legszívesebben lerohantam volna. Ott helyben. Nem érdekelt volna, hogy ki látja és ki nem. Ott helyben. Szerintem egyedül én érdemelném meg, nem valami utca kölyök vagy valami öreg trotty. Én vagyok az egyedüli akihez illik is. Olyan jól mutattunk együtt. Addig fogok próbálkozni míg meg nem kapom. Ő az enyém lesz.

Folytatás: majd :(
Nézzétek a chatat.

17. fejezet

Sziasztok! Itt az új rész és lehet nyugodni! Jó olvasást :)
Puszi: Hope xoxo

Harold szemszöge

Harry kiszaladt a házból. Kicsit meglepődtem a reakcióján, még senki se lett szomorú miattam. Oda fordultam Gemma felé és rámosolyogta.
- Ő az akiről beszéltél, Harry? - kérdezte Gemma a nővérem.
- Igen ő az, nővérkém. - mondtam és elpirultam. Eddig minden lány amikor Gemma azt mondta, hogy a feleségem, akkor csak azt mondták, hogy oké és vissza mentek a szobámba. Harry viszont kiszaladt. Szegény, hogy meglehetett rémülve. Meg még most is.
- Kitűnő választás. Na, menj utána és magyarázd meg neki az egészet. - mondta Gem és a hátamra csapott. Kiszaladtam a házból, de nem találtam előtte senkit. Szóval az erdőbe ment. Gyorsan befutottam és Harry nevét kiabáltam. Csak sétáltam és sétáltam, de nem válaszolt senki és nem láttam senkit. Már vagy fél órája mászkáltam az erdőbe Harry után, mikor egy tisztáshoz értem és megpillantottam őt. Ott ült egy nagy sziklán és a vízzel játszott. Ujjait végig húzta a víz felszínén, ami felkeltette bennem azt az érzést amikor a hátamat érintette kis ujjaival. Lábait a vízbe lógatta, gondolom mert koszos volt, mert nem vitt cipőt. Olyan gyönyörű volt. Egész nap eltudtam volna nézni. Halkan közelítettem és próbáltam semmire sem rálépni. Szerencsére hang nélkül mögé értem és rátérdeltem a sziklára. Féltem, hogy most mi lesz, ha megölelem. Feldönt és elszalad megint, vagy csak kiabálni fog, vagy talán megbocsát nekem, bár azt nem várnám el tőle. Karjaimat már épp mozdítottam amikor megálltak, nem tudtam mozdítani. Féltem és nagyon. Életemben először féltem. Féltem mit fog csinálni és mondani, hogy többé látni sem akar. Azonban ő megelőzött és félem fordulva megölelt. Értetlenül néztem egy darabig, de aztán én is megöleltem. Teljesen meglepett amit csinált. Azt hittem haragszik, hogy ordibálva fog elfutni előlem, de nem. Ő megölelt és úgy mint még senki soha.
- Hallottam. - mondta. - Az egészet. - tette hozzá és még szorosabban ölelt.
- Amit Gemmel beszéltünk?
- Igen. - mondta és elhúzódott tőlem és könnyes szemével az enyémbe nézett. - De miért csinálta?
- Tudod én sok lányt hoztam már ide, és mindig amikor haza jött Gem akkor ezt mondta és ez a szöveg egy olyan tesztelés. A többi lány mind azt mondta oké és csinálta tovább amit csinált éppen, de te nem. Te elfutottal és biztos vagyok benne, hogy először bűntudatot éreztél, mert akkor nem néztél volna rám úgy, ahogy. - mondtam el az igazat, nem akartam neki hazudni, és próbálok majd neki mindent elmondani, de majd csak idővel és csak adagolva lassan. Oda húzódtam mellé és átöletem. Vállamra döntötte a fejét és nézte tovább a lélegzet elállító tájat. Közben a kezemmel játszott. Nagyon aranyos volt. Égett a bőröm, mindenhol, ahol érintette, és ez fura érzés volt nálam. Felemelte a fejét és megcsókolt. Lángra gyúltam. Megfogtam mind két kezemmel a derekát és az ölembe húztam, közben csókunk nem szakadt meg. Kezei  hajamba vándoroltak és húzogatta a fürtöket. Beindultam, de próbáltam nem letépni róla a ruhákat, ami sikerült is. Szétkellet válnunk levegő hiányában, de homlokaink összeragadtak. Kezei hajamból mellkasomra vándoroltak és a póló alól kilátszódó bőrt simogatta. Én az arcára raktam a kezem és simogattam a puha selymes bőrt. Ő más volt mint a többi lány, teljesen más. Igaz azt se tudta ki vagyok, de ez így volt jó. - Na menjünk. - mondtam és felemeltem Harryt az ölemből és én is felálltam.

Folytatás: majd :)

16. fejezet

SZiasztok! Itt az új rész. Tudom már rég hoztam részt, de valószínűleg holnap is hozni fogok. Jó olvasást.
Puszi: Hope xoxo

Egy kicsit elszunyókáltunk. Arra keltem, hogy nagyon melegem van. Mikor kinyitottam a szemeim, göndör hajtincsek omlottak bele. A kezem le volt szorítva így csak a fejemet tudtam mozgatni, hogy kiszedjem a viszketést okozó fürtöket. Valószínűleg Harrynek nem volt kedve lemászni rólam és rajtam aludt el. Mivel teljesen elengedte magát, így elég nehéz volt. Próbáltam kimászni alóla, de nem nagyon sikerült. Nem bírtam tovább alatta maradni, ezért lelöktem magamról az ágyra. Csodák-csodájára nem ébredt fel csak kényelmesen elhelyezkedett. Felkeltem és kivettem egy mackónadrágot Harry gardróbjából. Igaz kicsit nagy volt rám, de megteszi. Vissza vettem a pólót is és csak csodáltam az angyal kinézetű fiút. Sosem képzeltem el, hogy egy ilyen helyes fiú felfog rám figyelni, de megtörtént. Olyan hihetetlennek tűnt az egész, azt hittem csak egy átverés, hogy ha amikor oda vitt csak leakart dönteni és reggel meg elküldeni a picsába. De nem így történt. Hihetetlenül kedves volt hozzám és nem csinált olyat amit nem szeretnék és amit megbánnánk. Oda bújtam hozzá még egy kis időre. Beszívtam csodálatos illatát, és puszikat hagytam az arcán és ahol értem. A hasán feküdt így jó láthatóvá vált a háta. Izmos volt, nagyon. Miközben lélegzett már akkor is látszódott néhány ahogy megfeszül. Mikor kijött az azelőtti estén a fürdőből, hogy sok tetkó fedi a mellkasát, kezét és a vállát is. A hátán nem  találtam tetkókat, de néhány sebet igen. Lehet, hogy csak képzelődtem, de vagy bárányhimlő vagy cigaretta csikket nyomtak el rajta. Próbáltam a legjobbat feltételezni azt, hogy csak bárányhimlő, nem úgy mint az enyéim. Nekem is vannak sebeim, de nem a szüleimtől, vagyis a nevelő szüleimtől. Igen, engem is örökbe fogadtak, még amikor 2 éves lehettem vagy három. Az a lényeg, hogy Travis előtt. A 16. szülinapomra mondták meg, hogy örökbe fogadtak, de néhány DNS-t megváltoztattak bennem, hogy valamennyire hasonlítsak rájuk. Azonban a testi és lelki emlékeket és sérüléseket nem tudták eltüntetni  ezért ez belém égett. A testemen szórtan helyezkednek el ilyen sérülések. Szerencsére Harry nem látta őket, mert rajtam feküdt, de teljesen paráztam közben, hogy ne vegye őket észre. A hátára hajtottam a fejem és közben körbe-körbe simogattam a finom selymes bőrt. Olyan jó érzés volt tapintani, ahogy kezem járt föl-alá a hátán, néhol éreztem a hegeket. Mikor már hatszor végig húztam kis ujjam a hátán egy kósza könnycsepp mászott le az arcomon, majd Harry bőrébe szívódott fel. Annyira féltem, hogy őt is bántották, nem tudtam volna elviselni, hogy valami fizikai vagy lelki problémája legyen. Megemelkedett a háta egy kicsit jobban, ebből véltem, hogy felébredt. Levettem a fejem a hátáról és a párnák közé raktam. Harry is arra fordult és nagy, erős kezével letörölt egy megint előbukkanó könnycseppet. Elmosolyodott, majd egy gyenge csókot nyomott ajkaimra.
- Köszönöm, a gyengéd érintéseidet. - mondta majd megsimította az arcom. Én csak szégyenlősen elpirultam és kezébe nyomtam az arcom, miközben alkarját markoltam. Azt is gyengéd érintésekkel illetem. Harry még nagyobb mosolyra húzta édes ajkait. - Jól áll neked a nadrágom. Nem nagy egy kicsit? - kérdezte. Komolynak látszott, ezért komolyan is válaszolt.
- De, de nincs más akkor jó. Nem? - kérdeztem vissza.
- De. Nagyon is jól áll neked. - mondta és a karjaimba húzott. Nyomott egy puszit a homlokomra és pihentünk együtt. Simogatta a hátam, pont úgy, ahogy én az övét. Tényleg jó érzés. Ezt a jó pillanatot  nem zavarhatta volna meg jobban a telefonom csöngése. Kipattantam az ágyból és elkezdtem keresni a kis táskám, amit az ágy alatt találtam meg. Megnéztem és 5 nem fogadott hívásom volt anyától és 3 apától + még Cher is hívott. Először úgy döntöttem, hogy anyáékat hívom fel, majd csak utána Chert.
-Szia, anya. - mondta félénken miközben kisétáltam a szobából.
- Szia, kicsim. Hála az égnek, hogy felvetted már a telefonod. Hívtuk a kis barátnődet és azt mondta, hogy még alszol.
- Igen anya, még aludtam, tudod hosszú estém volt. - mondtam neki. Nem hazudtam neki. Sokáig aludtam, mert hosszú estém volt, csak nem Cherrel, de én ezt egy szóval sem említettem.
- Minden rendben? - kérdezte anya.
- Igen, persze. - majd valaki bejött az ajtón. - Most mennem kell. Szia.
Letettem a telefont és az ajtó irányába sétáltam.  Kivel lakik Harry? Hát férfi nem lehetett mert kopogott a cipője, rendesen, ezért oda mentem az előszobához. Egy meseszép lány állt ott és ő is csak engem nézett furcsán.
- Téged, hogy hívnak? - kérdezte.
- Harry. Te?
- Én Harold felesége vagyok. - mondta egyszerűen. Hogy mi? Most csak álmodom? Szóval az egész eddigi csak hazugság volt. Harry jött ki egy nagy mosollyal az arcán, de amikor meglátta az enyémet már nem annyira örült.
- Harry meg tudom magyarázni. - mondta Harry, de én csak kiszaladtam a házból egyenesen az erdőbe és tovább.