20. fejezet

Hát most annyira, de annyira boldog vagyok, hogy nincs ötletem. Mivel ma van a szülinapom, felvettek oda ahova akartam menni és még az a srác is írt nekem aki tetszik <3 áááááá Jó olvasást.

Puszi : Hope xoxo

Anyám csak nézett és nézett, de nem szólt semmit. Mikor mindent a helyére raktam, felsétáltam a szobámba., miközben anya még mindig nézett szúrós szemmel. A lábaimat gyorsan szedtem a lépcsőkön, majd beérve a szobámba becsuktam egy kicsit erősebben az ajtót a keleténél. Leültem az újra poros ágyamra. Nem tudom, hogy lesz mindig ilyen poros, de ilyen és kész. Emlékszem mindig a padláson játszottunk Travisszel. Ő az autóit hozta én pedig a babáimat és egy órát azzal, egy órát pedig a másikkal játszottunk. Persze, Trav kedvességből mindig rosszul mondta az órát amikor babáztunk, hogy boldog legyek, akár egy órával is tovább tolta. Mikor utoljára felmentünk oda együtt, Trav ott hagyta az autóját és én a költözéskor találtam meg, porosan a padlás közepén. Megígértem neki, hogy sosem felejtem el és hiszem, hogy nekem is lehet jó életem. Hittem neki amikor olyanokat mondott, hogy szép vagy, jó leszel, sikerülni fog. Ő hitt bennem, mindig. Sosem hagyott cserben, mindig ott volt ha kellett. Olyanok voltunk mint a borsó meg a héja. Elválaszthatatlanok. Ha nem a padláson játszottunk, akkor a réten fogócskáztunk, bújócskáztunk, vagy csak néztük a naplementét. Ő volt a legjobb jó barátom. 

DE

De, 4 éve meghalt egy még ismeretlen betegségben, szóval nem tudták megmenteni. A betegsége fél évvel a halála előtt bukkant fel. Nem, is engedtek a közelébe. Engem nagyon nem érdekelt és minden este átmásztam hozzá és vele voltam. Akkor csak beszélgettünk és csak néztük egymást. Tudta, hogy meg fog halni, de én nem. Nem gondoltam volna, hogy pont egy 14 éves fiút fog elragadni az Isten és pont tőlem. Rajta kívül nem volt senkim. Nem bíztam senkiben, nem foglalkoztam senkivel. Ő volt az őr angyalom. 

Pontosan emlékszem amikor egy fiú még 7.-ben megakart verni, de Trav megmentett, vagyis megverte a fiút mielőtt ő vert volna meg engem. Akkor se voltam már a fiúk kedvence. A fiú helyett ő ment az igazgatóiba, azért mert megvédett engem. 

Mikor beteg lett én minden nap imádkoztam az Istenhez, hogy mentse meg, vagy valamit amivel még tovább élhet, de nem tette. 

A temetésén csak a szülei és én voltunk. Senki mást nem hívtak meg. Trav-et a házuk kertjébe temették. Minden nap átjártam és elmeséltem neki, hogy mi történt velem és ki vert már meg megint. Miután Trav meghalt sebezhető lettem és az összes fiú akitől Trav megvédett akkor megvert és nem kímélt. Volt olyan amikor a tanárok a kórházba vittek mert belső vérzésem lett. A szüleim akkor se jöttek meglátogatni, de még semmit sem tettek, nem is vittek haza. Volt olyan hogy 2 napot voltam bent és a szüleim észre se vették!! Hát ez mi ez?