7. fejezet

Sziasztok! Tudom elég régóta nem hoztam részt, de most itt van. Miután a szóbelim is megvolt utána gyakrabban fognak jönni a részek. Legalábbis remélhetőleg.
Jó olvasást.
Hope xoxo

Reggel borzasztó fejfájásra ébredtem. Az órám 12 mutatott. Hát ideje lenne felkelni. Gondoltam. Gyorsan felvettem a mamuszom és leviharoztam a földszintre. Kutakodtam a gyógyszeres fiókban és kivettem a megfelelő gyógyszert. Öntöttem vizet és lehörpintettem a tablettával együtt. Benéztem a frigóba és nagy meglepetésemre nem volt benne semmi, csak tej. Mivel tejből elég nehéz lenne valami ebéd szerűt csinálni.
Emlékszem amikor még Californiában laktunk, Marie a szakácsunk mindig engedte, hogy segítsek neki, viszont a szüleim nem nagyon repestek az örömtől.

Vissza emlékezés.

Lesétáltam a rózsaszín szobámból a konyhába Marie nénihez, hogy segítsek neki főzni. Szerettem főzni és Kitty is a plüss pacim. Ő egy rózsaszín lovacska, pöttyökkel a fenekénél. Levágtattam Mariehoz Kittyvel és néztem egy ideig, hogy mit csinál.

- Szia, Harry! Hogy vagy, picilány? - kérdezte Marie. Ő találta ki a Harry nevet nekem és így most már mindenki úgy hív.

- Cia, Majie! Köcönöm jól. Te? - kérdeztem vissza. Beszédem még nem volt teljesen tiszta. Hisz még csak 5 éves voltam.

Marie elmosolyodott a beszédem hallatán és nyomott egy csókot a homlokomra, majd Kittynek a sörényét meg megsimogatta. Marienak van egy velem egykorú szóval 5 éves kisfia. Travisnek hívják. Ő a legjobb barátom, mivel csak ő az egyetlen barátom. Bronz színű haja mindig kócos, mint az apjának viszont a szeme az anyukájáé. Szürke szeme változtatja színét. Vagy világos kék vagy pedig szürke. Fiatal korához képest okos és ügyes. Viszont régebben zárkózott volt. Hallottam, hogy Travist örökbe fogatták és 1 teljes évig nem beszélt. Most is csak néha szólal meg és csak velem beszél akkor is vagy a pónimmal. Nagyon kedves fiú.

Oda mentem Mariehoz és segítettem belerakni a zöldségeket a levesbe. Így együtt dolgoztunk. Marie vagdosta és szeletelte is a zöldségeket, és nem hiszem kicsi voltam. Már majdnem befejeztük a levest, mikor apám haza ért. Gyorsan oda rohant hozzám és felkapott, majd nagyon dühös arcával kerültem szembe.

- MIT MONDTAM NEKED HARRY. NEM JÖHETSZ A KONYHÁBA HA MARIE FŐZIK. HOGY LEHETSZ ILYEN ENGEDETLEN! - kiabálta rám és felcipelt az emeletre a szobámba majd ráfektetett a térdére és elfenekelt. Apám sokszor vert meg, és nagyjából mindenért kikaptam tőle. A verés után általában megpuszilja a fejem és én álomba sírom magam. A verések után 1 hétig nem tudtam leülni és általában ezekért is kaptam de csak egy-két pofont. Néha nehezemre esett apámat apámnak nézni. Sokszor menekültem tőle mint egy pedofiltól, de a nem utáltam, de nem is imádtam.

Vissza tekintés vége.

Hát igen apám sokszor elvert, még nagyobb koromban is. Ezért volt olyan sokszor eltörve vagy a keze vagy az ujjai. Persze mert csak menekülni akartam, de ezért még többet kaptam.

Így hát most is elvetettem az ötletet, hogy főzni fogok.
Talán saját lakásba/házba kéne költöznöm! Vagy beköltözhetnék a koliba. Jó ötletek, még meggondolom.
Gyorsan felöltöztem, meleg ruhába és a kulcsommal együtt elindultam abba az éterembe ahol a fiúkkal a túránk után vacsoráztunk. Mikorra oda értem elkezdett szakadni az eső. Leültem egy eldugott asztalhoz és elővettem a telefonom, hogy elüssem az időt amíg nem jön a pincér.

- Szia! Mit adhatok? - kérdezte egy srác mosolyogva.

- Szia! Egy forró csokit szeretném és egy pohárban egy fagyit. - mondta visszamosolyogva rá.

- Oké. Máris hozom. - mondta és elment.

Gyorsan felnéztem a közösségi oldalakra, de mivel nem találtam semmit ezért le is tettem. Majd elkezdett rezegni a telóm. Felkaptam és jött egy e-mail-em. Megnéztem.

Feladó: (titkosított)  Tárgy: Hmm  Címzett: Haríetta King

Hali, baby!

Tudom, hogy fogalmad sincs ki vagyok, de szeretném ha eljönnél a holnapi buliba. 
10-kor kezdődik a Mathew road-on lesz. Tudom, hogy fiatal vagy, ezért csak mond az őrnek, hogy Szűk farmerrel vagy és befog engedni. 
Ott várlak baba.

Ki a franciska volt ez? Mit akar tőlem?

Gyorsan letettem a telefont, ne hogy túl sokat gondolkodjak rajta és bezavarodjak.
Két perc múlva a srác kihozta a rendelésem és átadott még egy cetlit is a telefon számával.

- Tessék! - mosolygott rám és el is ment.

Elolvastam a kis cetlit és érdekesen néztem.

6. fejezet

Hát itt lenne az új rész!. Szerintem jól sikerült. Szerintetek? Köszönöm az 500 látogatót és, hogy olvastok. Nagyon sokat jelent nekem. Jó olvasást. :)

Dan is ott volt és még a zöld szemű szörny is. Mondjuk szerintem nem mondható szörnynek, mert nagyon cukin nézett ki, de hát nem is ismerem szóval lehet, hogy az. :P

Cherrel a pulthoz mentünk és kért a pultostól egy-egy ÜVEG Jack Daniel's-t. Nem értettem miért kell egy nagy üveg pia rögtön, de aztán leesett a tantusz. Mindenki lökdösődött és a papír poharak nem éppen voltak jó minőségűek.

Cher bement a tömeg közepére én meg ott maradtam, nagyon nem volt kedvem mindenkivel lökdösődni, se táncolni, mivel azt se tudok. Én csak kint álltam a pulttal szemben és nézelődtem az ablakon át. A zene nagyon hangos volt, de nem figyeltem rá, mindent kizártam és nem törődtem semmivel. Ami nagy hiba volt.

Egyszer csak éreztem valaki leheletét a nyakamon és kezeit derekamon.

- Te lennél a szülinapi ajándékom? - kérdezte az idegen. Mély és rekedtes hangja, csábított. Azt akartam még beszéljen hozzám. 

Azonban csak mocorogtam egy kicsit és nyeltem egy nagyot. Nem tudtam mit tegyek, még csak olyan fiúk kerültek ennyire az atmoszférámba akik meg akartak verni, de rajta valahogy éreztem, hogy nem akar bántani, mégis féltem tőle. 
Kezei derekamról felfelé mozdultak, teljesen addig, amíg el nem érték a hajam. Egyik kezét megint derekamon pihentette, másikkal pedig a hajamat egy oldalra helyezte. Egyre jobban éreztem leheletét nyakamon, és a szívem lüktetését.
Egyre több hang szólalt meg a fejemben.
Mit csinálsz? Ne engedd! Fuss!
Azonban egyikre se hallgattam/válaszoltam. Csak álltam ott megdermedve és vártam mit fog csinálni. Ajkai egyre közelebb kerültek nyakamhoz, majd oda is értek. Egy hosszú puszit nyomott rá, ami jól esett és ezt sajnos nem tartottam magamban. Éreztem, hogy elmosolyodik, de folytatta. Fel-le csókolgatta a nyakam, majd óvatosan a fülembe harapott. Közben kezei oldalamat simogatták.
Teljesen a hatalmába kerített. Nem tudtam mozdulni, sőt még néha levegőt venni is elfelejtettem. 
Féltem tőle. Nem is tudtam, hogy ki és nem akartam, hogy bántson. Szóval elkezdtem mocorogni. Kis kezeimet kezére tettem, ami nagyon nagy volt és erős. Leakartam fejteni kezeit derekamról, de csak egyre erősebben fogott. Minél többet próbálkoztam annál jobban szorított. Végül eljutottunk ahhoz a részhez, hogy meg kell szólalnom a fájdalomtól.

- Kérlek, ez fáj. - mondtam a támadómnak. Még mindig nagyon erősen szorított, és tudtam, hogy megmarad a helye mind az ajkainak mind a kezeinek. Szorítása lágyult és már csak rajtam tartotta a kezeit, mint ha egy asztal lennék akin lehetne tenyerelni. Az övéihez kis kezeimet rá tettem a 'csápjaira' és megfordultam, hogy szemben legyek vele.
Mikor megfordultam, lefagytam. Igaza volt. Lehet, hogy nem kellett volna megfordulnom, lehet, hogy el se kellett volna mennem a buliba, de most már késő. Itt vagyok és ő is itt van és vele néztem farkas szemet. 
Mikor meglátta rémült tekintetem, arca megfeszült és kezeivel újra szorított, ami megint csak fájt.
Közelebb lépett hozzám és átkarolt, majd megint csókolgatni kezdte a nyakamon a puha bőrt.
Kezeimmel próbáltam a mellkasánál eltolni, de túl szorosan vont magához. Ajkaimat számos nyögés hagyta el, ami mosolyt csalt az arcára. Egyre jobban kezdett bele lendülni az egészbe. Kezei derekamról a fenekem felé vándoroltak, de nem engedtem neki. Kezeit eltoltam onnan.  Megint mosolygott és beleharapott a nyakamba mint egy vámpír. Felnyögtem, elég hangosan. Pár perc múlva elhúzódott.

- Az enyém vagy. - mondta kifejezéstelen arccal. 

Adott egy puszit az arcomra és eltűnt a tömegben. Én csak értetlenül álltam ott és nem tudtam mit csináljak. Kezemet nyakamhoz emeltem és megérintettem a bántott helyet. Fájt!

Kezdetek kezdetén.

Gyorsan felvettem a lerakott cuccomat és kirohantam a házból. Egészen a házunkig rohantam, kihalásztam a kulcsot ami elbújt a válltáskámban és berontottam a házba. Felrohantam a negyed kész szobámba és becsaptam az ajtót. Háttal lecsúsztam az ajtón a fejemet fogva és térdeimet mellkasomhoz szorítottam. Nem tudtam mit tett velem. Vissza akartam menni és megkérni őt, hogy csinálja még, de nem volt rá se bátorságom se erőm. Oldalam és nyakam teljesen elzsibbadt. Mind kettő nagyon fájt. Rá néztem az órára és hajnali egy órát mutatott. Szerencsére holnap szombat így nincs suli. Kiléptem anya ruhájából amit felakasztottam és a fürdőszoba tükre elé álltam. Oldalra fordultam, hogy jobban szemügyre vegyem a foltot. Mind két oldalamon már zöld folt díszelgett. Gyorsan lefürödtem és az ágyba bújtam. Csak remélni tudtam, hogy a szüleim ezt sem veszik észre, pont úgy mint a verések által okozott sebeket sem.

2. Awards

Juj, nagyon köszönöm. Ez a második díjam. Köszönöm szépen Emi- nek a díjat. Megint. :)


1. Tedd ki a blogodra.
2. Írj öt dolgot magadról.
3. Válaszolj azokra a kérdésekre, amiket feltettek neked!
4. Tegyél fel öt kérdést azoknak, akiknek küldöd!
5. Küldd tovább 5 blognak! (Csak azoknak, amelyek valóban megérdemlik.)

2. írj öt dolgot magadról.
  1. Szeretek írni. :P
  2. Elakarok menni Angliába.
  3. Még nem voltam Angliában.
  4. Amerikában jártam 2 éve. ( New York)
  5. Ott élnek anyukám unokatestvérei akik nem tudnak magyarul.

3. Válaszolj azokra a kérdésekre, amiket feltettek neked!

1.Hány éves vagy? 14 leszek április 23.-án.
2.Mióta írsz? első óta tanulok. Egyébként 5.-től írok történeteket.
3.Kedvenc elfoglaltságod? Írás, olvasás, zene hallgatás.
4.Kedvenc film? 200 éves ember.
5.Kedvenc színész?  Rami Malek és Mark Ruffalo.

4. Tegyél fel öt kérdést azoknak, akiknek küldöd!
  1. Hány blogod van?
  2. Kedvenc Könyv?
  3. Vas Happenin?
  4. Kedvenc csoki?
  5. Kedvenc ország?

5. Küldd tovább 5 blognak! (Csak azoknak, amelyek valóban megérdemlik.)
1. http://brotherslife1d.blogspot.hu/
2. http://bestlovestoryharrystyles.blogspot.hu/

többet nem tudok most!
Az új rész valószínűleg majd vagy este vagy holnap jön. :)
Köszönöm, hogy olvastok. :)

Vissza tért a régi blogom!!

Vissza tért a régi blogom!!
Jó lenne ha belenéznétek és ha tetszik akkor komiznátok is. Megköszönném. :)

Ez egy néma lányról szól aki megtalálja a szerelmet majd a testévét és a szüleit is. Minden erőveszítésén azon van, hogy segíteni tudjon azoknak mint ő. Sokan a kedvessége miatt is utálják és megpróbálják tönkre tenni az életét. Az utálkozók által mondott hazugságoknak egyesek bedőlnek de akik mindig szerették azok mindig kitartanak mellette.

http://lovewithoutavoice.blogspot.hu/

5. fejezet.

Nagyon sajnálom, hogy nem hoztam már korábban részt de nem volt időm. De most itt van. Jó olvasást. Ha ma lesz 1 komi akkor jön a kövi rész. :)

Frankre mosolyogtam és visszafutottam az út annak az oldalára ahonnan jöttem, Harryhez és Danhez. Ők is beszélgettek, majd szépen lassan elindultunk.

Harryetta szemszöge

Miközben Ni oda ment a barátaihoz beszélgetni én Dannel beszélgettem, persze néhányszor feléjük pillantottam, de tudtam, hogy én nem olyan vagyok mint ők, szóval ha barátkozni is akarnék velük nem sikerülne. Szóval csak maradok a tanulásnál és a két új barátomnál. Mikor Ni már jött vissza felé az egyik barátja még oda szólt neki.

- Héj, Ni. A bulit ne felejtsd el. - mondta Ni-nek. 

Ni csak intett nekik és visszajött hozzánk. Kíváncsi lettem milyen buli lesz és, hogy kik lesznek. Még soha nem voltam olyan vad házi bulin, de még rendes házi bulin se. Hát ez van, de egyszer úgyis elfogok egyre jutni, gondolom. 

Ni visszajött hozzánk és elindultunk London felfedezésére. Legalábbis számomra felfedezésre. Minden nagyon szép volt kár, hogy ilyen hideg van itt. A házak színei teljesen passzoltak egymáshoz, nem volt szín kavalkád. Milliónyi ember szaladgált London utcáin akkor. Mindenki rohant, csak mi sétáltunk kellemes lassúsággal. Éppen egy bolt előtt álltunk amikor egy mosolygós lány szaladt felénk, vagyis Ni felé, majd a nyakába ugrott.

- Srácok, ő itt a kis húgom Cherry. Cherry, ők itt az új barátaim Harry és Dan. - mutatott be minket. Cherry is sokkal menőbb volt nálunk. Menőbb ruhákat viselt, mint mi. Mondjuk én, hogy nézhettem ki? Mint egy útszéli lány. Pff. 

- Sziasztok! Nagyon örülök, hogy megismerhetlek titeket. - mondta teljes mosolyra húzva a száját. Meglepődtem. Azt hittem majd lekezel minket és ott hagy a fenében. De nem.  - Ti is jöttök a buliba este? - kérdezte Cherry.

- Nem, hiszem. Nem is hívtak meg. - mondta, leszegezett fejjel. 

- Akkor, Harry, Dan ma este ott lesztek a bulin. Én meghívlak titeket. - mondta Cherry mosolyogva és oda lépett hozzám és átkarolt. Aranyos lány. Kedves.  - Harry van olyan ruhád ami jó egy házi buliba? - kérdezte Cherry.

- Hát nem hiszem. Lehet, hogy hoztam el, de lehet anyumnak is van. - mondtam. Immár egy kicsit vidámabban.

- Akkor indulunk hozzád. - mondta majd elkezdett húzni a vissza felé.

- De nincs kulcsom. - mondtam.

- Ez nem baj. Megoldjuk. - mondta majd elköszöntünk a fiúktól és elindultunk az újdonsült házam irányába. Cherrel sok mindent meglehetett beszélni. Közel éreztem magamhoz és ezért mindent el mondtam neki. Na, jó. Majdnem  mindent. Majd kitértünk a fiúkra.

- Te és Dan,  jártok? - kérdezte Cher. Meglepett a kérdés. Eleve most találkoztam vele először. Igaz kedves meg minden, de én csak barátnak tudom elképzelni. Így hát egyszerű választ adtam.

- Nem. Miért? - kérdeztem. Tudtam, hogy valamit ki akart hozni belőle.

Haza felé. Cherrel.

- Hát csak tudod, nekem egy kicsit bejön. Szerintem tök helyes. Igaz még nem ismerem, de szerintem aranyos is. - regélt nekem Cher. 

Ezt még megbeszéltük, majd oda is értünk hozzánk. Cher a szobám ablakához húzott, majd feltolta az ablakot, majd bemászott és engem is behúzott. Hát látszott, hogy még csak tegnap jöttem ide, mert semmi tapéta sem poszterek, csak egy poros szekrény és egy sima ágy. Cher felnyitotta az egyik bőröndömet és elkezdett benne kutakodni, majd a másikban, majd a másikban, majd a végére ért és semmi sem volt a kezében.

- Anyudnak vannak jó ruhai. Egyébként ezt az öltözködés dolgot még megbeszéljük. - mondta. Hát igen. A felsőim simák, sima csőszárú nadrágok, kopott converse, nike, adidass, vans és supra cipők. Semmi magassarkú. Hát ez vagyok én. 
Majd át vezettem Chert a szüleim szobájába és megkerestük anyám bőröndjeit. Ami nem volt nehéz, mert mindegyik rózsaszín volt és púposak a sok ruhától. Cher felnyitotta az egyiket és már is kivett belőle egy ruhát és felemelte.

- Meg van. Ez lesz a tökéletes. Anyudnak jó ruhái vannak. - nézett vissza a bőröndbe. - próbált fel!- mondta. Át mentünk a szobámba és felvettem.

A ruha.

- Mint ha rádöntötték volna. Csodálatos. Ebbe gyere. Érted jövök este 9-re. - mondta és nyomott egy puszit az arcomra és kimászott az ablakon és elszaladt. 

*este*

Cher és Ni pontosan jöttek. Szüleim még mindig nem jöttek haza a munkából szóval majd holnap délután jönnek vissza. Nem sokat sétáltunk de már ott is voltunk. Nagy ház volt és üvöltött benne a zene. Egy kicsit rosszul éreztem magam a ruhában amikor beléptem a teli házba és mindenki nagyon sexy volt ott. Dan is ott volt és még .....

4. fejezet

Remélem tetszik ez a rész és továbbra is olvastok. Nagyon köszönöm az eddigi kommentjeiteket és a 300 megjelenítést.  Jó olvasást!
Hope xoxo

Életemben nem volt még ilyen rossz rajz órám. Mindenki össze-vissza ordibált és senki se csinálta a feladatot kivéve engem és Dant. Nem hittem volna, hogy ilyen szépen tud rajzolni, de még jobban meglepődtem azon, hogy én is tudok rajzolni. Igaz nagyon ritkán volt rajzóránk de én rajzoltam apa könyvébe a szereplőket és a hozzá tartozó képeket. De azok nem sikerültek valami jól. De ez, jó lett. Szerintem. 

Kicsöngettek és mindenki kirohant a teremből. Majd nem fel is lökték a tanárnőt Miss Wilsont. 

- Harry, nem jössz ki? Megmutatnám a sulit. Na? - mondta Dan a kezét felém nyújtva. Elfogadtam és felhúzott a helyemről ahova már oda nőtt a fenekem. Teljesen elzsibbadt. Kezemet fogva Dan kihúzott a teremből, majd mikor kiértünk elengedte és elkezdett sétálni. Én csak követtem és nézelődtem az új sulimban. - Ez itt a Kémia terem, mellette a Biosz terem és a Föci terem. Itt van az Angol labor itt szokták tartani még a nyelvi órákat is. - kalauzolt el Dan. Közben még kifejtette mindenről is a véleményét. Aranyos volt tőle. Végig vezetett a suliban, majd kimentünk az udvarra  levegőzni egy kicsit, legalábbis még addig amíg be nem csöngetnek. 

Mindenki bandába volt szerveződve. Ahogy láttam voltak a focisok, a pom-pom lányok, az okosok, az emósok és mi ketten így egyedül. Mondhatni kitaszítottak. Dannal leültünk egy pad támlájára majd elkezdtünk beszélgetni, mind addig amíg egy magas szőke srác meg nem állt előttünk. Ott állt és nézett minket. 

- Sziasztok! Én Niall Horan vagyok! -  mondta a srác és intett egyet. 

- Szia! Én Harryetta King, ő pedig Daniel Jack. - mutattam be magunkat. Dan csak megforgatta a szemét és tovább is a betont bámulta.

- Most jöttél a suliba? -kérdezte Niall.

- Igen, Californiából jöttem ide. - mondtam a szemébe miközben leült mellém a pad támlájára. 

- Az jó. - mosolygott egyet. - Én Londonban élek amióta az eszemet tudom. - mondta.

Becsöngőig beszélgettünk így hárman. Vége felé már Dan is beszállt a beszélgetésbe. Megtudtam, hogy Ni a szemben lévő suliból jött át, mert a szülei egy jó üzletbe kezdtek. Mivel elég jól megbarátkoztam vele is, így már ketten mutatják be nekem a környéket. Tök jó már az első napon találtam barátokat. Ez a világon a legjobb napom. 

A napnak vége lett a suliban, már nagyjából mindenki haza ment, csak Dan, Ni és én nem. A fiúk engem vártak, mert a mosdóban voltam, hogy felvegyem a Ni haverjának a csajától kapott nadrágot. Hát mit ne mondjak nem az én stílusom volt, de hát ha nincs más ez is megteszi. Felvettem a gatyát és kimentem, így legalább alulról nem fáztam. A fiúk egy padon ülve vártak engem. Oda léptem hozzájuk és mind a ketten felemelték a fejüket.

- Mehetünk? -kérdeztem.

- Persze. Felülről nem fogsz fázni? - kérdezte Ni.

- De lehet, de nincs pulcsim se. - mondtam és lehajtottam a fejem.

- Várj! - mondta Ni és elrohant. Addig Dannal maradtam. Beszélgettünk addig amíg nem jött vissza Ni. - Tessék, itt a pulcsim amit itt hagytam tegnap. Meleg. - adta át a pulcsit. Felvettem és már nem is fáztam, tényleg meleg volt a pulcsi.

A fiúkkal elindultunk Londont felfedezni, de még megálltunk a suli előtt. Ni átrohant az út testen és oda ment egy bandához. Ott volt a srác. Ni barátja a zöld szemű, gyönyörű, elbűvölő srácnak? Ajaj. 

Niall szemszöge.

Átrohantam az út testen a régi osztálytársaimhoz. Ott volt a legjobb spanom is Harry. Érdekes, hogy most már két Harry ismerősöm van és ez egyik fiú a másik lány, de mind egy. Mikor oda értem a fiúkhoz, lepacsiztam velük.

- Niall, kik azok? - kérdezte Harry.

- Ó, az új barátaim. - mondtam. Igen kicsit mások az új barátaim mint a régiek. De kedvesek és jó velük beszélgetni.

- Azok? Ne már, Ni. Te tudósokkal és egy olyan lánnyal barátkozol? - kérdezte Art. (Arthur). Hát igen Harry elég érdekesen nézett ki. Szakadt nadrág van rajta ami a fenék részen is ki van szakadva és ha jól láttam akkor neon zöld francia bugyi van rajta és egy comb aljáig érő fekete Jack Wills-es pulcsi, ami már egy kicsit gyűrött.

- Igen. Kedvesek. A fiút Daniel-nek hívják a lányt pedig Harry-nek. Harry most jött Californiából és szegény nyári ruhába jött suliba. - mondtam. A fiúk már Harry-nek a nevén elkezdtek nevetni. Viszont a Haz-nak megfeszült az állkapcsa és a kezét is befeszítette. Nem tudom mi van vele. - Na, de most megyek. Meg mutatjuk Harry-nek Londont. - mondtam majd elindultam vissza felé.

- Héj, Ni. A bulit ne felejtsd el. - kiabálta utánam Frank.

3. fejezet :)

Itt az új rész! Remélem tetszeni fog! Emi akkor a másik blogodnak küldöm a díjat és köszönöm, hogy olvasol!! 

Az óra elkezdődött én ott álltam mindenki előtt a tanár mellett. Kicsit sem volt ciki és ráadásul éppenséggel nekem nyári ruhában kellett lennem. Az osztály felállt a hosszú becsöngő után és üdvözölték a tanárt, majd leültek.

- Sziasztok gyerekek! Lesz egy új osztálytársatok Miss Harryetta King. Californiából jött az államokból. Szeretném ha órák után valaki körbevezetné az iskolánkban és a város egy részében. - mondta a tanár, majd le ült. Én meg csak álltam ott és álltam. Senkit sem érdekeltem. Á. Miért is érdekelnék bárkit is. Pff.

- Óhh. Nos Miss King. Mesélj magadról. Kérlek. - mondta a tanár.

- Hát, okééé. Harryetta King vagyok de szólíthattok Harrynek is. 18 éves lettem tegnap. Californiából jöttem. Anyukám modell, az apukám pedig író.  - mondtam el tömören. Fogalmam sem volt még mit mondhatnék.

- Hát, oké akkor gyerekek tegyetek fel kérdéseket az új osztálytársattaknak. - Na, álljunk meg egy pillanatra. Miiiiiiiiiiiiiiiiiiii? Kérdések? Ne, már. - Na, lássuk. Mondjad Adam!

- Voltak ott jó csajok? - kérdezte akkor Adam. Haha nagyon jó kérdés. Most vagy komolyan kérdezi vagy azt teszteli, hogy leszbikus vagyok-e. Haha.

- Nem tudom, nem nézegettem lányokat. - mondtam kedvesen.

- Na, jó. Inkább ülj le Harry és kezdjük el az osztályfőnöki órát.

Daniel Jack

Körbenéztem de akkora aki egyedül ült mind egyszerre felrakták a táskájukat, csak egy gyerek nem. Gondoltam mit árthat, kedvesnek tűnik. Oda mentem és megkérdeztem szabad-e a hely. Csak bólintott, így leültem mellé. Majd kezdődött az osztályfőnöki. A padtársamat Daniel-nak hívták. Nem, nem mondta meg csak lelestem a füzetéről amire rá volt írva a neve. Rövid fekete göndör haja volt. Kék szeme csak úgy vakított a szemüvegén át. Elég jól fel volt öltözve mindenféle márkás cuccokkal. Egyszer hallottam beszélni és amikor meghallottam a hangját. Nem hittem el, hogy, hogy lehet egy ilyen vékony fiúnak, hogy lehet ilyen mély rekedt hangja. Meglepett. A többiek osztályfőnökin csak leveleztek és telefonoztak. Jól láttam hiszen az utolsó padba kerültem. A tanárt Miss Evans nem nagyon érdekelte, hogy mit csináltak a többiek csak az, hogy túl legyen mindenen, főleg a napon. Én meg jó diák módjára jegyzeteltem. Nem tudom, hogy mi lesz ha itt sem szerzek barátokat vagy legalább közeli ismerősöket. 

Az óráról kicsöngettek, mindenki felszabadultan rohant ki a teremből csak én és Daniel maradtunk bent. Daniel egy könyvet vett elé ami már eléggé meg volt rágva, gondolom nem most olvassa először. Én meg csak ott ültem és néztem ki a fejemből. Majd...

- Szia, Harry! Daniel vagyok! Örvendek! - mondta miközben könyvét térdére ejtette és felém fordult és kezét felém nyújtotta.

- Szia, Daniel! Én is örvendek! - mondtam és közben elfogadtam a kezét. 

- Most jöttél Londonba, igaz? - bólintottam. - akarod, hogy körbe vezesselek suli után? - mondta kedvesen.

- Persze. Megköszönném. - mondtam mosolyogva. Még soha senki ismeretlen nem beszélt velem ennyi ideig. 

A csengő megszólalt, így beinvitálta az osztálytársaimat a terembe. Mindenki lezuhant a helyére és folytatta a beszélgetést a másikkal. Annyi dologról beszélgettek ugyan abban a percben, hogy csak egy-egy szót tudtam kiszűrni mint pl.: kutya, buli, drog ( hova kerültem?), kecske (?), smink, zene és persze a fiú szó, sem maradhatott ki a sorból. Mindenki másról beszélgetett és természetesen nem a mellette ülővel, hanem a kilométerekre lévő barátjától. 
Én meg csak ültem a székemen és nézelődtem. Daniel is unatkozott mert engem nézett. Teljesen biztos vagyok benne, éreztem a pillantását a testemen. 

- Daniel! Most milyen óránk lesz? - kérdeztem az új padtársam aki engem nézett.

- Rajz. Szerintem ez egy haszontalan tantárgy mert eleve senki se figyel oda a tanárra és nem is kell semmit tanulni rá és még a tanár is csiga lassú. - mondta kifejtve a véleményét az egészről. Pedig én csak azt kérdeztem milyen óra lesz. De jó tudni, hogy lesz egy olyan óra ahol lehet aludni.

- Pedig az a jó benne, hogy nem kell tanulni rá. Szerintem. - mondtam neki, aki még mindig engem kémlelt.

- Itt semmire se kell tanulni. Akkor is ötöst kapsz ha csak pislogsz egyet, viszont látod azt a sulit szemben. Ott még az egyesért is tanulni kell. - mutatott a majdnem össze dőlni készülő épületre.

O-oda jár akkor a szép zöld szemű srác is.

- Az milyen suli? - kérdeztem. 

- Hát ez itt, amiben most mi vagyunk ez az elit suli. Az ott pedig a nem annyira gazdagok sulija. Oda olyanok járnak akik nem tanulnak vagy nincs pénzük tanulni. Mondjuk itt is vannak olyanok akik nem akarnak tanulni. Például ott az a srác akinek szőke haja a szemébe lóg. Na, az a foci csapat 'főembere' és nem akármilyen focinak amerikai focinak. Ő minden lányra rá mászik. Szerintem rád is rád fog. Vigyázz magadra. - fejezte be a mondandóját Dan. 

A tanár bejött és már kezdtük is az órát.

Díjam!! :)

Köszönöm a díjat EmiDirectioner:'3 - nak. Még csak most kezdtem a blogot és már is egy díjjal büszkélkedhetek. Továbbra is törekszek arra, hogy feltartsam az érdeklődést az írásom iránt. :)

Szabályok:
1. Írj magadról 11 dolgot!
2. Válaszolj 11 kérdésre!
3. Írj 11 kérdést!
4. Küld tovább 11 embernek!


1. A Hope Thomson csak egy kitalált név. De szeretem. :) (van is ilyen nevű facebook profilom.)
2. 14 éves vagyok. De néztek már 18-nak is. XD
3. A bandából Harry a kedvencem de mindegyiket szeretem. :)
4. Szolnokon lakok.
5. Szívesen elköltöznék Mo. -ról. Mindegy hogy hova csak el.
6. Voltam már NYC-ben de az álom városom London és Párizs.
7. Imádok sokáig aludni. XD
8. Ha nem lenne zene sztem én se. Imádom!
9. Természetesen a One Direction a kedvenc a bandám.
10. Nagyon sok poszterem van róluk ami ki is van rakva a falamra.
11. Igaz, hogy már meg halt de Michael Jackson-t senki se pótolhatja nekem. Imádtam és Imádom még mindig. :)





 1.Hány éves vagy? 
14 :P (fiatal :( )
2.Hány blogod van?
3. de az egyiket abba hagytam :( a másikat pedig nem olvassák. :P
3.Kedvenc állat?
Húú. Mindegyik állatot szeretem kivéve a rovarokat. :)
4.Ha lehetne egy kívánságod mi lenne az?
Londonban éljek vagy legalábbis Angliában.
5.Kit szeretsz a legjobban?
Az anyukámat <3 :)
6.Szerinted melyik állat a legveszélyesebb?
A hiéna mert megöl és még ki is nevet. :P
7.Van/vannak kedvenc blogjaid?
Igen elég sok van és mindegyiket rendszeresen olvasom. Viszont kommenteket gyakran szoktam írni mert általában telóról olvasok és ott nehéz és lusta vagyok. :P
8.Kedvenc zene?
A one direction-től mindegyik. De most a best az Ed Sheeran-tól a small bump és a kiss me. :)
9.Kedvenc kaja?
Nando's bár még sosem ettem olyat. :P
10.Hol szeretnél élni?
Anglia ott bárhol vagy Amerika.
11.Milyen nyelven tanulsz?
Angolul, de majd a közép suliban fogok spanyolt és franciát. :)


1. Mikor születtél?
2. Mikor lettél Directioner?
3. Kedvenc idézet?
4. Kedvenc énekes?
5. Kedvenc színész?
6. Van tesód?
7. Mióta írsz blogot?
8. Van hobbid?
9. Kedvenc tantárgy?
10. Hányadikos vagy?
11. Ki a kedvenced a One Direction-ból? Miért?

1. http://littlethingslovestory.blogspot.hu/
2. http://i-believe-in-a-thing.blogspot.hu/
3. http://horansisterorjade.blogspot.hu/ (ha lehet vissza küldeni :))
4. http://egyujeletkezdete.blogger.hu/
 Hát most csak ennyit tudok. :)

Köszönöm megint a díjat.!! Köszönök mindent azt is hogy átléptük a 200 látogatót. :)
Az új rész ma vagy holnap jön :))))))) 
Hope xoxo

2. Fejezet

Itt a második rész. Remélem tetszik. Jó olvasást.

Leszálltunk Londonban és az új házunk felé vettük az irányt. Mikor oda értünk akkor már este 9 óra volt.

- Kicsim pakolj ki néhány cuccodat. Már holnap mész is a suliba. Legyél jó és illeszkedj be. Reggel nem találkozunk, mert már megyünk dolgozni. Aludj jól kincsem. - mondta anya és egy puszit nyomott a homlokomra.

Megkerestem a szobámat. A szobámba nem volt semmi egy ágyon kíviül. Leraktam a bőröndjeimet a sarokba, kiszedtem a pizsim ami egy kis nadrágból és egy topp-ból állt. Bementem a szobámból nyíló fürdőbe. Letusoltam és megmostam a hajam. Felkötöttem a vállig érő barna hajam és befeküdtem az új ágyamba. Nehezen aludtam el, mert egész végig az járt a fejemben, hogy befognak fogadni vagy itt is kitaszított leszek. Reménykedjünk, hogy most minden megváltozik.

Reggel már hajnal 5-kor fent voltam. Nem tudtam aludni. Izgultam. Megint lezuhanyoztam, hogy biztos ne legyek büdös, majd felvettem a minden napi szerelésem.
Remélem befogadnak. Felvettem az oldal táskám, amibe beleraktam egy füzetet, tollat és ceruzát. Mikor kiléptem a házból megütött London hideg szele. Lehet, hogy nem éppen nyári ruhába kellett volan mennem. Viszont vissza menni nem tudtam mert kulcsom nincsen. Szóval ez a nap is jól kezdődik. Szuper. Mi lesz még itt. Hideg volt így siettem be a suliba azonban még megálltam egy kis pékségben, hogy vegyek egy kis kaját. A néni át adta a pogácsámat és mentem vagyis szaladtam a suliba. Még, hogy nincs messze. Ja kocsival nincs messze. Pff.

A suili elött tolongtak az emberek, mondjuk nem azért mert be akartak menni, hanem gondolom azért, mert várták a barátaikat. Sokan, na jó, mindenki meg bámult. Füttyögtek meg minden. Jól kezdem a sulit. Mikor már majdnem bementem a suli ajtaján, valaki rácsapott a seggemre. Mire megfordultam viszont nem volt ott senki.

Az út másik felében viszont megpillantottam egy srácot. Engem nézett. Gyünyörű zőld szemeivel engem nézett. Álkapcsa megfeszült, erei látszódtam anyakán és a kezén is. Egymosolyt villantott rám és elfordult. Itt látszik, hogy nem vagyok a fiúk kedvence.

Visszafordultam és mentem tovább befelé a suliba. Megkerestem az igazgatóit és bementem.

- á Miss King. Örvendek. Jöjjön üljön le. - mindta az igazgató aki egy számomra szimpatikus öreg ember volt.

Leültem és vártam, hogy mikor kezdi már el a nekem szánt beszédét.

- Nos Miss King. Ön a 11.b-be fog járni. Remélem befog ileszkedni. Itt van az óra rendje a könyveit majd jövő héten fogja megkapni. A 11-es terembe menjem.

Mondta. Én felálltam és próbáltam megtalálni a 11-es termet. Hát becsengőre meg is lett. A tanár nem engedte, hogy leüljek ezért ott kellett álnom addig amíg az óra el nem kezdődött.

1 fejezet. :)

Hát itt lenne az első fejezet. Remélem tetszik és majd komiztok. Jó olvasást.!!
Hope xoxo

Ma már 2013-t írunk, és ma születtem én. Igen 1995. január elsején születtem. Érdekes. A szüleim ennek alkalmából bejelentették, hogy költözünk a jó, meleg Californiából a hideg Londonba. Nagyon jó lesz. Épp, hogy már majdnem beilleszkedtem elmegyünk. 

Csak tudni kell eddig engem még sehol sem fogadtak be. Mindig én voltam az akit lehetett szívatni és verni. Még akkor is vertek ha tudták, hogy lány vagyok. Őket ez nem érdekelte. Nem érdekelte őket, hogy az én életemet ezzel tönkretették. Nem, egy kicsit sem. Hisz miért is érdekelné őket egy gazdag lány élete akinek látszólag mindene meg van. Igaz mindenem meg volt de a legfontosabb nem volt meg. Nem volt életem. Nem voltak barátaim, még közeli ismerőseim sem. Szörnyű az életem. Hát kinek mi jár. Úgy látszik nekem ez. 

A szüleim..ohh. A szüleim hát mit is mondjak. Nem nagyon foglalkoznak velem. Tőlük akár minden nap járhatnék bulizni. Drogozhatnák, ihatnék milliónyi fiút hozhatnék haza. De én nem ilyen vagyok. Sajnos nem. Mivel nem fogadnak be sehol ezért úgy döntöttem inkább tanulok és leszek okos, mint kitaszított bulizós. Egyébként anyám modell, apám pedig író. Anya apa múzsája. Áhh.

Bementem a szobámba és bepakoltam a még kimaradt cuccaimat. Lekapcsoltam a villanyt és kiléptem a colt szobámból, hogy elinduljak a repterünk felé. Igen, nekünk az is van. Mi előtt még kiléptem volna a hatalmas házból lekapcsolgattam mindenhol a villanyt és mondtam egy 'viszlát'-ot. 

- Harry, gyere már. Nem érünk rá egész nap. - kiabált be anyám. Igen Harry a becenevem. :P

-Megyek! - kiabáltam neki vissza.

Kirohantam a házból és beültem a magán repülőbe ami az udvarunkon várakozott rám. Beültem a szokásos helyemre és benyomtam a fülembe a fülesemet. Anyámék is elhelyezkedtek, pont szemben velem.

- Kicsim vett ki a füledből. Beszélnünk kell veled. - mondta apám.

- Oké. Halljam csak. - mondtam egy kicsit flegmán.

- Tudjuk, hogy nagyon szeretted Californiát, de hidd el, hogy Londont még jobban szeretni fogod és ebben biztos vagyok. Lesznek barátaid, mert most egy olyan suliba fogsz kerülni ami egy elitt suli. Szóval oda olyanok járnak mint te. Közel fogunk lakni a sulihoz, de ha akarod akkor lehetsz kolis is. De ha nem akarod akkor nem kell. Csak mondtam. - mondta apám.

Nem hittem el. Lehetnek majd barátaim. Az lenne csak az álom és talán majd barátom is lehet  majd. Még soha nem volt barátom és még nem is volt meg az első csókom. 

- Oké. - csak ennyit válaszoltam és már is vissza raktam a fülesem a fülembe.

A kedvenc zenéimet hallgatva aludtam el. Egész végig arról álmodtam, hogy majd lehetnek barátaim és majd boldog leszek. Talán majd megtörténik. Reménykedek. Nagyon. 
Már arra keltem fel, hogy London fölött körözünk és a leszállásra készülődünk. 
Már vár az új élet.

Bevezetés :)

Itt a bevezető. Remélem tetszik és olvassa majd valaki. Jó olvasást. A történetben Harry nem a One Direction tagja!

Love me for me.

Még soha, soha nem éreztem ilyet senkinél. Ha vele vagyok minden megváltozik. Az idő repül, a szavak folynak belőlem, a szívem zakatol, akaratlanul is mosolygok. De mikor nincs mellettem, nem ölel át, nem ad csókot, nem hallom nevetését, akkor érzem azt, hogy nem lehet nélküle élni. Nem egyszerűen, nem. Más sem jár az eszemben nap mint nap csak ő. A gyönyörű mosolya, mély rekedtes hangja, a gödröcskéi, göndör fürtjei és hatalmas kezei. De ez nem minden. Ő más mint a többi fiú. De jó értelemben. Kedves, aranyos, vicces, és még sorolhatnám az összes jó tulajdonságot, de most nem teszem. Ő kicsit se a normális fiúk közé tartozik. De ez benne a jó. Igaz, hogy a társadalmi csoportunk teljesen más. De ez kit érdekel ilyenkor. Mikor valaki igazán szerelmes nem érdekli sem kor, sem kinézet csak az, hogy vele kell lennie és nélküle ő egy senki, egy fél ember. Lehet, hogy baj, hogy bele szerettem, mert ő csak bajt hoz a fejemre, de kit érdekel. Szeretem és csak ez a lényeg. Mit ér egy szép ház, sok gyerek, értékes ékszerek és még sok más, szóval minden, ha ő nincs velem. Nagyából ennyit ...
Semennyit. Igen csak kicsit szerettem belé. Csak kicsit, vagy csak pont annyira amennyire kell. Úgy érzem mi egymásnak lettünk teremtve. 
Mikor kéz a kézben sétálunk az emberek szemüket meresztve néznek utánunk. Tudom, hogy rossz a múltja, de minden embert el kell fogadni a hibáival együtt. Én elfogadom, de én egy kis hibát sem találtam még benne.
Már semmi sem lesz olyan mint előtte volt soha. Én se.  :)