Dan is ott volt és még a zöld szemű szörny is. Mondjuk szerintem nem mondható szörnynek, mert nagyon cukin nézett ki, de hát nem is ismerem szóval lehet, hogy az. :P
Cherrel a pulthoz mentünk és kért a pultostól egy-egy ÜVEG Jack Daniel's-t. Nem értettem miért kell egy nagy üveg pia rögtön, de aztán leesett a tantusz. Mindenki lökdösődött és a papír poharak nem éppen voltak jó minőségűek.
Cher bement a tömeg közepére én meg ott maradtam, nagyon nem volt kedvem mindenkivel lökdösődni, se táncolni, mivel azt se tudok. Én csak kint álltam a pulttal szemben és nézelődtem az ablakon át. A zene nagyon hangos volt, de nem figyeltem rá, mindent kizártam és nem törődtem semmivel. Ami nagy hiba volt.
Egyszer csak éreztem valaki leheletét a nyakamon és kezeit derekamon.
- Te lennél a szülinapi ajándékom? - kérdezte az idegen. Mély és rekedtes hangja, csábított. Azt akartam még beszéljen hozzám.
Azonban csak mocorogtam egy kicsit és nyeltem egy nagyot. Nem tudtam mit tegyek, még csak olyan fiúk kerültek ennyire az atmoszférámba akik meg akartak verni, de rajta valahogy éreztem, hogy nem akar bántani, mégis féltem tőle.
Kezei derekamról felfelé mozdultak, teljesen addig, amíg el nem érték a hajam. Egyik kezét megint derekamon pihentette, másikkal pedig a hajamat egy oldalra helyezte. Egyre jobban éreztem leheletét nyakamon, és a szívem lüktetését.
Egyre több hang szólalt meg a fejemben.
Mit csinálsz? Ne engedd! Fuss!
Azonban egyikre se hallgattam/válaszoltam. Csak álltam ott megdermedve és vártam mit fog csinálni. Ajkai egyre közelebb kerültek nyakamhoz, majd oda is értek. Egy hosszú puszit nyomott rá, ami jól esett és ezt sajnos nem tartottam magamban. Éreztem, hogy elmosolyodik, de folytatta. Fel-le csókolgatta a nyakam, majd óvatosan a fülembe harapott. Közben kezei oldalamat simogatták.
Teljesen a hatalmába kerített. Nem tudtam mozdulni, sőt még néha levegőt venni is elfelejtettem.
Féltem tőle. Nem is tudtam, hogy ki és nem akartam, hogy bántson. Szóval elkezdtem mocorogni. Kis kezeimet kezére tettem, ami nagyon nagy volt és erős. Leakartam fejteni kezeit derekamról, de csak egyre erősebben fogott. Minél többet próbálkoztam annál jobban szorított. Végül eljutottunk ahhoz a részhez, hogy meg kell szólalnom a fájdalomtól.
- Kérlek, ez fáj. - mondtam a támadómnak. Még mindig nagyon erősen szorított, és tudtam, hogy megmarad a helye mind az ajkainak mind a kezeinek. Szorítása lágyult és már csak rajtam tartotta a kezeit, mint ha egy asztal lennék akin lehetne tenyerelni. Az övéihez kis kezeimet rá tettem a 'csápjaira' és megfordultam, hogy szemben legyek vele.
Mikor megfordultam, lefagytam. Igaza volt. Lehet, hogy nem kellett volna megfordulnom, lehet, hogy el se kellett volna mennem a buliba, de most már késő. Itt vagyok és ő is itt van és vele néztem farkas szemet.
Mikor meglátta rémült tekintetem, arca megfeszült és kezeivel újra szorított, ami megint csak fájt.
Közelebb lépett hozzám és átkarolt, majd megint csókolgatni kezdte a nyakamon a puha bőrt.
Kezeimmel próbáltam a mellkasánál eltolni, de túl szorosan vont magához. Ajkaimat számos nyögés hagyta el, ami mosolyt csalt az arcára. Egyre jobban kezdett bele lendülni az egészbe. Kezei derekamról a fenekem felé vándoroltak, de nem engedtem neki. Kezeit eltoltam onnan. Megint mosolygott és beleharapott a nyakamba mint egy vámpír. Felnyögtem, elég hangosan. Pár perc múlva elhúzódott.
- Az enyém vagy. - mondta kifejezéstelen arccal.
Adott egy puszit az arcomra és eltűnt a tömegben. Én csak értetlenül álltam ott és nem tudtam mit csináljak. Kezemet nyakamhoz emeltem és megérintettem a bántott helyet. Fájt!
Gyorsan felvettem a lerakott cuccomat és kirohantam a házból. Egészen a házunkig rohantam, kihalásztam a kulcsot ami elbújt a válltáskámban és berontottam a házba. Felrohantam a negyed kész szobámba és becsaptam az ajtót. Háttal lecsúsztam az ajtón a fejemet fogva és térdeimet mellkasomhoz szorítottam. Nem tudtam mit tett velem. Vissza akartam menni és megkérni őt, hogy csinálja még, de nem volt rá se bátorságom se erőm. Oldalam és nyakam teljesen elzsibbadt. Mind kettő nagyon fájt. Rá néztem az órára és hajnali egy órát mutatott. Szerencsére holnap szombat így nincs suli. Kiléptem anya ruhájából amit felakasztottam és a fürdőszoba tükre elé álltam. Oldalra fordultam, hogy jobban szemügyre vegyem a foltot. Mind két oldalamon már zöld folt díszelgett. Gyorsan lefürödtem és az ágyba bújtam. Csak remélni tudtam, hogy a szüleim ezt sem veszik észre, pont úgy mint a verések által okozott sebeket sem.
Egyszer csak éreztem valaki leheletét a nyakamon és kezeit derekamon.
- Te lennél a szülinapi ajándékom? - kérdezte az idegen. Mély és rekedtes hangja, csábított. Azt akartam még beszéljen hozzám.
Azonban csak mocorogtam egy kicsit és nyeltem egy nagyot. Nem tudtam mit tegyek, még csak olyan fiúk kerültek ennyire az atmoszférámba akik meg akartak verni, de rajta valahogy éreztem, hogy nem akar bántani, mégis féltem tőle.
Kezei derekamról felfelé mozdultak, teljesen addig, amíg el nem érték a hajam. Egyik kezét megint derekamon pihentette, másikkal pedig a hajamat egy oldalra helyezte. Egyre jobban éreztem leheletét nyakamon, és a szívem lüktetését.
Egyre több hang szólalt meg a fejemben.
Mit csinálsz? Ne engedd! Fuss!
Azonban egyikre se hallgattam/válaszoltam. Csak álltam ott megdermedve és vártam mit fog csinálni. Ajkai egyre közelebb kerültek nyakamhoz, majd oda is értek. Egy hosszú puszit nyomott rá, ami jól esett és ezt sajnos nem tartottam magamban. Éreztem, hogy elmosolyodik, de folytatta. Fel-le csókolgatta a nyakam, majd óvatosan a fülembe harapott. Közben kezei oldalamat simogatták.
Teljesen a hatalmába kerített. Nem tudtam mozdulni, sőt még néha levegőt venni is elfelejtettem.
Féltem tőle. Nem is tudtam, hogy ki és nem akartam, hogy bántson. Szóval elkezdtem mocorogni. Kis kezeimet kezére tettem, ami nagyon nagy volt és erős. Leakartam fejteni kezeit derekamról, de csak egyre erősebben fogott. Minél többet próbálkoztam annál jobban szorított. Végül eljutottunk ahhoz a részhez, hogy meg kell szólalnom a fájdalomtól.
- Kérlek, ez fáj. - mondtam a támadómnak. Még mindig nagyon erősen szorított, és tudtam, hogy megmarad a helye mind az ajkainak mind a kezeinek. Szorítása lágyult és már csak rajtam tartotta a kezeit, mint ha egy asztal lennék akin lehetne tenyerelni. Az övéihez kis kezeimet rá tettem a 'csápjaira' és megfordultam, hogy szemben legyek vele.
Mikor megfordultam, lefagytam. Igaza volt. Lehet, hogy nem kellett volna megfordulnom, lehet, hogy el se kellett volna mennem a buliba, de most már késő. Itt vagyok és ő is itt van és vele néztem farkas szemet.
Mikor meglátta rémült tekintetem, arca megfeszült és kezeivel újra szorított, ami megint csak fájt.
Közelebb lépett hozzám és átkarolt, majd megint csókolgatni kezdte a nyakamon a puha bőrt.
Kezeimmel próbáltam a mellkasánál eltolni, de túl szorosan vont magához. Ajkaimat számos nyögés hagyta el, ami mosolyt csalt az arcára. Egyre jobban kezdett bele lendülni az egészbe. Kezei derekamról a fenekem felé vándoroltak, de nem engedtem neki. Kezeit eltoltam onnan. Megint mosolygott és beleharapott a nyakamba mint egy vámpír. Felnyögtem, elég hangosan. Pár perc múlva elhúzódott.
- Az enyém vagy. - mondta kifejezéstelen arccal.
Adott egy puszit az arcomra és eltűnt a tömegben. Én csak értetlenül álltam ott és nem tudtam mit csináljak. Kezemet nyakamhoz emeltem és megérintettem a bántott helyet. Fájt!
 |
| Kezdetek kezdetén. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése