Sziasztok! Lenne egy kérésem nagyon érdekelne, hogy mit gondoltok a blogról és hogy mi tetszik benne és mi nem. Előre is köszönöm.
Hope xoxo
Az az érzés amikor megláttam őt az ajtóban egy tálcával a kezében, felemelő volt. Az a mosoly amivel bejött le is csúszott az arcáról. A tálcát le tette az éjjeli szekrényemre és oda jött hozzám. Anyám felállt mellőlem és kiviharzott a szobából. Én csak néztem őt, nem tudtam mozogni, se beszélni még lélegezni is elfelejtettem. Leült mellém és átkarolt, nem mondott semmit, hisz nem is kellett neki így volt tökéletes. Az ölébe húzott és arcát nyakamba temette. Én olyan szorosan szorítottam magamhoz, amennyire csak lehetett. Nagy kezeivel egy kicsit eltolt magától és jobb kezét arcomra rakta és belehajtottam a fejem, miközben legördültek az utolsó könnycseppek is.
- Azt hittem elmentél. - mondtam ki a választ a ki nem mondott kérdésre. Ő csak rosszallóan megrázta a fejét és elmosolyodott. Felállt és engem is felhúzott a hideg padlóról amit már kezdtem megszokni. Kezeit a derekamra rakta és közel húzott magához, jobb keze megint felkerült az arcomra miután végig simította az egész testemet. Kirázott a hideg az érzéstől hogy érint. Zöld szemeivel az én barna szemeimet kereste, azonban én a földet néztem. Ujjaival állam alá nyúlt és felemelte a fejem, hogy szemeink összekapcsolódjanak. Arcán megjelent az a kisfiús aranyos, szégyenlős fél mosoly, amit imádtam. Egyre közelebb hajolt és szája veszélyesen közel volt az enyémhez, de végül én hajoltam közelebb, hogy érintkezzenek az ajkaink. Úgy vonzott az érintése, a szeme maga sz egész ember, mint egy mágnes a fémet.
- Nem megyek el , addig amíg nem kéred. Addig nem. - mondta. Megint megcsókolt, de most más volt. Olyat éreztem amit még soha, mint ha érzelmet próbálna áttuszkolni a csókjával belém. Amikor eltávolodtunk egy nagy mosoly ült ki az arcára. - Én is éreztem. - mondta majd szorosan magához húzott.
- Öltöznöm kell. - mondtam majd kezeimet mellkasára raktam és kitoltam az ajtón.
- Ne felejtsd el a kaját!! - szólt mielőtt kitoltam volna az ajtón. Kulcsra zártam az ajtót. Bementem a fürdőbe és gyorsan vettem egy hideg zuhanyt, a tusolás nem nagyon sikerült rövidre, ezért sietnem kellett a többivel. Gyorsan kiszedtem pár ruhát az újak közül és felvettem. Gyors fogmosás és fésülködés. Bár nem szoktam de most kivételesen tettem magamra sminket, hogy ne nézzék le Harryt, hogy egy csúnya lánnyal mászkál, mondjuk a sminktől se lettem szebb, de mind egy. A tükörben megint egy csúnya lány nézett vissza rám.
Jaj, te kis ribi. Mit akarhat egy helyes fiú tőled? Vagy a dilibogyóját otthon felejtette, vagy fogadásból csinálja, vagy csak ki akar használni. Egy kis haszontalan kis cafka vagy. Mit sem érsz. Nem leszel soha sem olyan szép mint azok a lányok akiket az újságokban nézegetsz, hiába javítgatsz magadon. Sosem leszel olyan. Mindig egy dagadt maradsz, amíg élet az élet. Igen, egy kis dagadt kislány vagyok. Nem érek semmit. Gyorsan letöröltem a könnyeimet és a tálcával a kezemben lementem a konyhába és leültem Harry mellé. Néhány dolgot megettem a tányérról, de mivel nem voltam éhes néhányat ott hagytam. Mikor megtöröltem a szám és felakartam kelni, Harry visszahúzott és szúrós szemmel rám nézett és csak egy olyan mos-mi-van? nézéssel néztem rá, mire a kajára mutatott.
- Edd meg az összeset, ne pocsékold az ételt Etta. - mondta mire megadtam magam és magamba tuszkoltam a kaját és megettem. Mikor az utolsó kaja maradék is lekerült a tányérról Harry elmosolyodott és a tálcát a mosogatóba tette. Kezével megragadta az enyéimet és kifelé húzott a házból.
- Harry, Harry állj. Meg kell etetnünk a kutyust. - mondtam és vissza felé kezdtem menni és egy kutya táppal a kezemben felmentem a szobámba.
- Szegény kutyának adj már egy nevet. - kiabálta utánam Harry mire én csak elnevettem magam. Majd kitalálok valamit. Majd együtt kitalálunk valamit. A kutyus még mindig aludt, igaz úgy volt, hogy elviszem a suliba de nem akartam. Nem akartam felébreszteni, olyan békésen aludt. Mikor megint lesétáltam Harry a lépcső aljánál állt és engem nézett. - Olyan csodálatos vagy. - mondta majd felkapott és úgy tett le. Kéz a kézben sétáltunk el a sulimig. Ott kint hozzá csapódtunk a bandához ami Ni-ből, Cher-ből, Dan-ből és belőlünk állt. Mindenki köszöntötte egymást és Cher nagyon pipa volt rám, hogy nem hoztam a kutyust.
- Hol van a kutyus? - kérdezte Cher dühös fejjel meredve rám és Harryre.
- Igen Hol van Niall kutyus? - kérdezte Ni.
- Otthon van mert alszik és nem Niallnak hívják. - mondtam.
- Akkor, hogy? - Dan.
- Még nem tudom. - mondtam halkan. Ránéztem Harryre egy olyan találj-ki-egy-nevet-LÉGYSZI fejjel, mire ő elmosolyodott és ..
- Legyen a neve Beethoven. - mondta. Én egy furcsán néztem rá.
- De hát lány? - mondtam már egy kicsit nevetve.
- És? Úgy még jobb. - mondta majd egy lány csókot adott a számra.
