2. Fejezet

Itt a második rész. Remélem tetszik. Jó olvasást.

Leszálltunk Londonban és az új házunk felé vettük az irányt. Mikor oda értünk akkor már este 9 óra volt.

- Kicsim pakolj ki néhány cuccodat. Már holnap mész is a suliba. Legyél jó és illeszkedj be. Reggel nem találkozunk, mert már megyünk dolgozni. Aludj jól kincsem. - mondta anya és egy puszit nyomott a homlokomra.

Megkerestem a szobámat. A szobámba nem volt semmi egy ágyon kíviül. Leraktam a bőröndjeimet a sarokba, kiszedtem a pizsim ami egy kis nadrágból és egy topp-ból állt. Bementem a szobámból nyíló fürdőbe. Letusoltam és megmostam a hajam. Felkötöttem a vállig érő barna hajam és befeküdtem az új ágyamba. Nehezen aludtam el, mert egész végig az járt a fejemben, hogy befognak fogadni vagy itt is kitaszított leszek. Reménykedjünk, hogy most minden megváltozik.

Reggel már hajnal 5-kor fent voltam. Nem tudtam aludni. Izgultam. Megint lezuhanyoztam, hogy biztos ne legyek büdös, majd felvettem a minden napi szerelésem.
Remélem befogadnak. Felvettem az oldal táskám, amibe beleraktam egy füzetet, tollat és ceruzát. Mikor kiléptem a házból megütött London hideg szele. Lehet, hogy nem éppen nyári ruhába kellett volan mennem. Viszont vissza menni nem tudtam mert kulcsom nincsen. Szóval ez a nap is jól kezdődik. Szuper. Mi lesz még itt. Hideg volt így siettem be a suliba azonban még megálltam egy kis pékségben, hogy vegyek egy kis kaját. A néni át adta a pogácsámat és mentem vagyis szaladtam a suliba. Még, hogy nincs messze. Ja kocsival nincs messze. Pff.

A suili elött tolongtak az emberek, mondjuk nem azért mert be akartak menni, hanem gondolom azért, mert várták a barátaikat. Sokan, na jó, mindenki meg bámult. Füttyögtek meg minden. Jól kezdem a sulit. Mikor már majdnem bementem a suli ajtaján, valaki rácsapott a seggemre. Mire megfordultam viszont nem volt ott senki.

Az út másik felében viszont megpillantottam egy srácot. Engem nézett. Gyünyörű zőld szemeivel engem nézett. Álkapcsa megfeszült, erei látszódtam anyakán és a kezén is. Egymosolyt villantott rám és elfordult. Itt látszik, hogy nem vagyok a fiúk kedvence.

Visszafordultam és mentem tovább befelé a suliba. Megkerestem az igazgatóit és bementem.

- á Miss King. Örvendek. Jöjjön üljön le. - mindta az igazgató aki egy számomra szimpatikus öreg ember volt.

Leültem és vártam, hogy mikor kezdi már el a nekem szánt beszédét.

- Nos Miss King. Ön a 11.b-be fog járni. Remélem befog ileszkedni. Itt van az óra rendje a könyveit majd jövő héten fogja megkapni. A 11-es terembe menjem.

Mondta. Én felálltam és próbáltam megtalálni a 11-es termet. Hát becsengőre meg is lett. A tanár nem engedte, hogy leüljek ezért ott kellett álnom addig amíg az óra el nem kezdődött.