Sziasztok! Meg hoztam az új részt! Remélem jó lett. Most egy kicsit hosszabb lett de remélem nem baj. :) Ha nem lett jó akkor csak az időre tudom fogni mert most hajnali 1:08 van, de most nagyon fittnek érzem magam. Szóval azért remélem jó lett. Jó olvasást. :)
- Szia! - mondta egy meleg mosollyal kísérve ezt az egyetlen szót.
- Szia! - mondtam én is. Elmosolyodtam azon, hogy a hangom egy kicsit vékonyabb volt az eredetinél.
- Hogy vagy? - kérdezte és éreztem a hangjából, hogy tényleg érdekli és nem csak úgy kérdezi megszokásból. Még soha senki nem kérdezte úgy, hogy tényleg érdekli, hogy mi is van velem. Eddig egy elveszett lány voltam, de most barátokra leltem és nagyon is tetszett, hogy törődnek velem. Soha senki nem foglalkozott velem, és az a néhány perc amikor a barátaimmal beszélgettem vagy csak együtt voltunk és csak ültünk mint akkor, nagyon sokat jelentett nekem. Most az először éreztem, hogy valakinek számítok valamit, ha nem is sokat akkor legalább egy kicsit, legalább annyira, hogy ne adjanak el egy koszos rongyért cserébe.
- Köszönöm, jól. - mondtam neki pár perccel később és egy mosolyt csatoltam a szavaimhoz. - Te? - kérdeztem vissza, mert tényleg érdekelt, hogy, hogy van. Ha ők is törődnek velem akkor én is akarok velük törődni.
- Én is. - mondta majd megint elmosolyodott.
- Héj, sziasztok! - mondta valaki. A hang irányába fordítottam fejem és megláttam a most is csinos Chert. Haja vállára omlott, fekete nadrágot viselt fekete kabáttal és egy fehér nike cipőt húzott fel a lábára. Ránk mosolygott. Felálltam és megöleltük egymást és két-két puszit adtunk egymás arcára. Ni felél fordultunk mind ketten. Ő is felállt és mind kettőnket átölelt. Csak olyan bátyusosan.
- Na, akkor mehetünk vásárolni? - kérdezte Cher nagy mosollyal az arcán. Én bólintottam, Ni pedig hülye pofát vágott. Ezzel kimutatva nem tetszését.
- Én is? - kérdezte Chertől Ni.
- Persze! Kell a segítséged, abban, hogy megnézd Harryn a ruhákat amit felvesz. - mondta Cher és közben megütötte a bátya vállát.
- Oké, de Harry nem hívnád fel Dant, akkor már tuti lenne mi áll jól rajtad. - mondta Ni, és kutya pofit vágott hozzá.
- Persze. - mondtam és előszedtem a telóm a zsebemből. Megkerestem Dan számát és felhívtam. Lerendeztem vele, hogy jöjjön és pár perc alatt meg is érkezett.
Kiszállt a fekete nyitott tetejű audi -jából és felénk jött. Fekete hullámos haja kócosan dögös volt. Nadrágja kopott kék, rövid ujjú pólóján Ramones felirat volt található. Karját fekete bőrdzsekivel takarta el. Kék szemét ami még Ni-énél is vakítóbb volt pilóta szemüveg takarta el. Meg kell mondjam, hogy nagyon dögös volt, teljesen mint ha kicserélték volna. Amikor először meg láttam azt hittem, hogy csak okos, de most rá jöttem, hogy okos és dögös is. Mikor oda ért hozzánk, először Chert ölelte meg, majd Ni-vel kezet rázott. Végül én jöttem. Megölelt és egy puszit kaptam a szám sarkába. Kicsit megijedtem, hogy máshova tart a szája, de szerencsére nem. Mikor arca elhúzódott, kezét még ott hagyta a derekamon és közre fogott, mint ha nem akarná, hogy elmenjek mellőle.
- Na, akkor indulunk vásárolni ennek a gyönyörűségnek. - mondta Dan. Elpirultam a szón amin nevezett és fejemet lehajtottam.
- Persze. - mondta Cher. Megfogta Cher a kezemet és elakart húzni, azonban Dan erősebben megszorította a derekamat nagy kezével ezért visszarántott oda ahol voltam.
- Bocs, Cher. Beszélni szeretnék Harry-vel. - mondta Dan és rám mosolygott.
- Persze, de ne maradjatok le. - mondta Cher és az ujját rázta fenyegetésül.
- Nem, nem fogunk. - mondta Dan. Cher és Ni előre mentek. Végül mi is lassan elindultunk. Szépen, lassan, komótosan elindultunk.
- Na, miről akarsz velem beszélni? - kérdeztem, felé fordulva. Arca megrándult és állkapcsa megfeszült, derekamat erősebben szorította egy kicsit, másik keze ökölben volt. Most valami rosszat mondtam? Kérdeztem magamban.
- Ki volt az a srác akivel voltál a bulin? -kérdezte pont a közepébe vágva a dolgoknak. Igazából én se tudtam a nevét, csak azt, hogy féltem egy kicsit tőle.
- Nem tudom. - mondtam szemeimet a járdára szegezve.
- Mi? Hogy, hogy nem tudod? - akadt ki. - Olyan pasikat engedsz a közeledbe akiket nem is ismersz? Megállítottam volna ha tudom, hogy nem ismered. Istenem, hogy engedhetted ezt neki? - megállt egy pillanatra és még jobban megfeszült. - Csinált még veled valamit? - kérdezte teljes komolysággal. Szembe fordult velem és mélyen a szemembe nézett. Tudtam, hogy ki akad ha elmondom, hogy össze-vissza csókolgatta a nyakam. Úgy hogy inkább megkönnyítettem a dolgokat.
- Nem, nem csinált semmit, csak oda állt mögém és beszélt. - mondtam.
- Oké. - mondta kicsit már nyugodtabban. - Először is sajnálom, hogy kiakadtam. Másodszor, szólj ha valaki zaklatni mer. Oké? - bólintottam. - Oké. Gyere, érjük útól a többieket. - mondta majd egy kicsit gyorsabbra vettük a sétát, mind addig míg oda nem értünk a Plázához.
egyetlen egy bajom van a blogoddal, márpedig, hogy sokat kell várni egyvrészre, nem tudnád hamarabb hozni a részeket?
VálaszTörlésTudom, hogy ritkán hozom a részeket, de sajnos nagyon sok a tanulni való. Tudom, hogy mindenkinek az de nekem a szüleim nagyon rövid pórázon fognak. Mindig próbálok hamar hozni, de valamikor nem sikerül. Ezért próbáltam ezt a részt is hosszabra írni. Valószínűleg mostantól hamarabb jönnek a részek ha elég visszajelzés érkezik hogy jó. :-)
Törlés