12. fejezet

Hát itt a következő rész! Remélem tetszeni fog. Most elemebe vagyok, szóval ha minden jól meg lehet, hogy még lesz rész. :) Köszönöm a kommneteket nagyon jól estek. :) Jó olvasást. :)
Puszi: Hope xoxo

Lefagytam. A két szép zöld szemekbe merültem el. Gyönyörű volt a látvány. Egész nap eltudtam volna nézni. Azonban most megijesztett. A világos zöld szemek, most valahogy sötétek voltak. Mintha egy fekete lyukba néztem volna bele.  Haja, most is kuszán volt elrendezve, száját csíkká préselte és testét megfeszítette. Mindenhol kidagadtak az erei és az állkapcsa is megfeszült. Előre lépett egy lépést és, már majdnem olyan közel volt, hogy testünk érintkezett. Éreztem meleg leheletét. Megfagyott bennem a levegő. Egyre közelebb hajolt, amíg a szája fülemhez nem ért.

- Mit akarsz? - kérdeztem rögtön a lényegre térve.
- Téged. - mondta majd beleharapott a fülembe.
- Héj, te meg mit csinálsz? - próbáltam túl kiabálni a zenét.
- Nyugi. Inkább, megköszönnéd, hogy nem ittál cólát amiben drog van. - mondta még mindig a fülembe suttogva. Suttogva? Tényleg suttogott? Inkább csak úgy hallottam mint ha suttogna.
- Nem raktak bele drogot. - mondtam tisztára nyugodtan.
- Gyere. - mondta majd a karomnál húzva kivezetett a zsúfolt teremből és egy csendesebb helyre vitt. Minél jobban lelassultam annál jobban szorította a kezem. Mikor már csak négy fal között álltunk akkor engedett el. - Nem a pohárba raknak drogot, hanem már a cólába rakják mielőtt megnyitják a boltot. - mondja komoly arccal.
- Hogy hívnak? - tértem át egy másik témára amire egy nevetéssel válaszolt. Nevetése nagyon édes volt.
- Az most nem érdekes, de csak nyugodtan szólíthatsz Harry- nek. - mondta. MI? Harry-nek? Mi van?
- De hát engem hívnak úgy. - mondtam értetlenül.
- Tudod kislány, nem csak neked adhatják ezt a nevet. - mondta mosollyal az arcán. - Na, gyere kiviszlek innen, mielőtt még valaki elkap. - mondta majd megint a kezemet megragadva AKART kihúzni a bárból.

Kirántottam a kezem és elsétáltam előtte egyenesen a tánc parkettre. Hallottam még a aranyos kuncogását, majd mindent hangot át vett a zene. Beálltam középre és elkezdtem táncolni. Felszabadultnak éreztem magam. Élveztem azt, hogy most nincsenek itt azok aki bántani akarnának, nincsenek itt a szüleim aki parancsolnának, és most nincs itt senki, csak én és valahol hátul Harry. Kizártam mindent és csak ráztam magam a ritmusra. Jobbnál jobb zenék következtek. Már vagy hármat végig táncoltam, amikor két kezet éreztem a derekamon. Csak egy kéz lehet ilyen nagy és sima. Harry-é. Egy percre megdermedtem, de utána folytattam amit csináltam, táncoltam mint ha ott se lenne. Egyre közelebb húzott magához, csak akkor állt meg amikor a mellkasa érintkezett a hátammal. Szívverésem egy kicsit felgyorsult, de ezt csak annak vettem, hogy már egy ideje táncolok. Keze feljebb csúszott és elsöpörte a hajam a nyakamból, majd belecsókolt a nyakam hajlatába. Arcomat göndör tincsek birizgálták. Belemarkoltam a hajába mire egy kicsit felnyögött. Puszijait folytatta, le egészen a vállamig. Ott egy kicsit megszívta és most én nyögtem fel. Megfordított és szemben álltam vele. Szemtől szemben. Mellkasaink találkoztak és belehajolt a nyakamba, majd tovább folytatta akcióját. Most már szabadon tudtam túrni dús haját.

- Élvezed?- kérdezte. Majd megszívta megint a pontot. Mire felnyögtem. Éreztem mosolyát a bőrömön. - Mennünk kell. - mondta és derekamnál megfogva húzott ki a klubból.
- Várj, ki kell kérnem a cipőm. - mondtam neki és oda mentem a ruhatáros fiúhoz. Harry is jött velem, nem hagyott szem elöl. - Szia, ideadnád a torna csukám? - kérdeztem a srácot.
- Persze. - mondta és már nálam is volt.

Harry letett egy kis pénzt a pultra majd kivezette a klubból egyenesen a kocsijáig. Kinyitotta nekem és én egy kicsit hezitálva, de beszálltam. Bekötöttem magam, majd Harry is beült mellém és elindultunk.

- Hova viszel?- kérdeztem.
- Hozzám.- mondta nyugodtan.
- De nekem haza kéne mennem. - mondta egy kicsit felháborodottan.
- Nyugi, majd azt mondod a szüleidnek, hogy Chernél alszol. - mondta majd rám kacsintott.

Én csak vissza fogtam a pirulásom és nézelődtem kifelé az ablakon. Nem tudom miért nem pánikholtam  hogy egy ismeretlen autójába ülök és azt se tudom a személyről, hogy veszéses-e. Valahogy biztonságban éreztem magam vele. Az egyetlen férfi vagy akar ember akivel tényleg biztonságban érzem magam. Nem tudom miért éreztem ezt, de megnyugtató volt.