10. fejezet

Sziasztok! Hát látom az előző nem sokaknak tetszett, de remélem az már jobb lesz. Szeretném kérni, ha bármi jó vagy rossz gondolatod van akkor írd meg nekem bárhol és én kijavítom vagy majd próbálom kijavítani. Viszont ha nem mondod el akkor nem fogom tudni mi a blogommal a bajod és köszönöm az előző kommentelőnknek, hogy írt nekem. Jó olvasást!


Mikor oda értünk Dannal a Plázához Chert és Nit sehol sem láttuk. Én oda szaladtam egy padhoz amin nem ült senki és felálltam rá, hogy körbe tudjak nézni, mivel 169 cm-mel nem láttam ki a tömegből. Nem láttam sehol őket, gondoltam már bementek a Plázába. Belekaroltam Dan-be és bementünk a bevásárló központba. A testvéreket egy étteremben találtuk meg, miközben jól falatoztak egy harmadik ember társaságában. Háttal ült így nem láttam az arcát, de göndör haja miatt tudtam, hogy jobb ha megyünk. Mikor elakartam menni, Dan visszarántott, már megint.

- Nem megyünk oda hozzájuk? - kérdezte és közbe rájuk mutatott.

Nem tudtam, hogy most elmondja-e neki vagy ne. Szépen levezettem mi történne akkor ha elmondanám neki az igazat.
1. Dühös lenne és mérgesen menne oda hozzájuk és verekedés törne ki.
2. Dühös lenne, de az én kedvemért kedvesen menne oda hozzájuk.
3. Ő se menne oda hozzájuk.

Mi lenne ha hazudnék.
1. Elhinné és elmennénk onnan.
2. Nem hinné el + az 1-es vagy a 2-es pont.

Azonban eszembe jutott még egy. 
1. Ha oda mennénk akkor a srác felismerne és nem tudom mit csinálna.
2. Ha oda mennénk akkor a srác nem ismerne fel és normálisan beszélgethetnénk.

Nem tudtam rögtön eldönteni melyiket válasszam, de fő a biztonság.

- Nem, nekem ki kell mennem a mosdóba. - mondtam miközben visszatartottam a levegőt. Csak higgye el! Csak higgye el! Rándított egyet a vállán.

- Oké. Akkor itt várunk. - mondta. Na jó ez így nem lesz jó. Nem szabad itt megvárnia vele.

- Ne, majd találkozzunk, mondjuk .... abban a boltban. - mutattam egy egyszerű ruha boltra.

- Oké. Akkor ott. - mondta és nyomott egy puszit az arcomra és oda ment a többiekhez.

Gyorsan leléptem mikor a srác felállt, hogy kezet rázhasson vele. Gyors léptekben sétáltam, á inkább már futottam vagy kocogtam. Mikor oda értem a mosdóhoz, szerencsére nem állt nagy sor ezért rögtön betudtam menni egy fülkébe megnyugtatni magam. Nyugi minden rendben lesz! -mondta a tudat alatti angyalkám. Már, hogy lenne minden rendben! Láttad már a srácot? Egyébként is nézz magadra angyal! Glóriát viselsz és fehér tütü van rajtad, mit értesz te ehhez? - mondta az ördögöm. Miért neked meg farkad van amin egy kis nyíl van amivel megtudod sérteni magad amikor leülsz, ráadásul még agyar is nőtt a fejeden! - vágott vissza az angyal. Ezek szarvak és ezekkel pedig téged tudlak megsérteni.  - mondta az ördög keményebben. Én a veszekedésük közben ide-oda mozgattam a szemem az egyik vállamról a másik vállamra. Miután már egybe folytak a szavaik fejemet a térdemen nyugvó kezembe ejtettem. Hogy lehetek ennyire szerencsétlen? Kérdeztem magamtól. Persze erre nem válaszolt senki. Kiléptem a mosdóból, majd egyre gyorsuló szívveréssel és negyed liter levegővel elindultam a megbeszélt boltba. Mikor oda értem a többiek már ott voltak és beszélgettek a fiúk, miközben Cher ruhákat nézegetett. A fiúk csak ketten voltak ezért gondoltam a göndörke már elment. Oda mentem hozzájuk és rájuk mosolyogtam. 

- Minden rendben? - kérdezte Dan.

- Persze, Csak tudod ez biológiai szükséglet. - suttogtam Dan fülébe. Elnevette magát.

- Hát itt vagy. Akkor kezdődhet a móka. - mondta Cher a vásárlásra értve. 

A fiúk leültek egy fülkével szemben lévő padra, Cher pedig már neki is állt keresgélni a ruhák tengere között. Én pedig bementem a fülkébe és leültem a székre ami bent volt elhelyezve. Cher 2 perc alatt meg is hozta az első összeállítást, aztán a másodikat és a harmadikat és a negyediket, majd már csak arra eszméltem fel, hogy egy csomó szatyorral a szobám közepén állok. A fiúk hurcolták fel hozzám a szatyrokat, miközben én és Cher beszélgettünk. A többiek már elmentek, már este 6 óra volt. Mivel szekrényem még nem volt ezért kénytelen voltam még a szatyorba tartani őket. Több ezer ruhát vettem meg, de csak mindig olyat amit Cher választott ki és a fiúk nem tudtak rá semmit se mondani mert elállt a szavuk. Sose hittem, hogy ilyen jó is lehet egy vásárlás. Anyámmal mindig csak végig rohantunk az üzleteken és vett nekem pár ruhát, amik általában 3 mérettel nagyobbak voltak a kelleténél. Ezért van az, hogy amit anyám vett 5 éve azokba most nőttem bele igazán és még van néhány ruha ami még most is nagy rám. Gyorsan átöltöztem valami igazán kényelmesbe és elkezdtem Hétfőre tanulni. Marha gyorsan megvoltam a házival, mivel semmiből sem kaptunk. Leültem az ágyamra és magam mellé húztam az egyik táskám amiben a könyveim voltak. Kihalásztam az egyik kedvencemet a Máris Hiányzol-t és elkezdetem olvasni.