11. fejezet.

Sziasztok! Hát itt az új rész. Remélem tetszik! Jó olvasást. Kérhetek kommenteket, hogy tudjam, hogy milyen lett?
Puszi: Hope xoxo

Már fél 8 volt amikor megszólalt a telóm. Nem nagyon törődtem vele mert már majdnem befejeztem a könyvet, már csak pár oldal kellett volna. Majd megint felhangzott a zene ami a csengőhangom volt. Megnéztem ki hív és ismeretlen volt az. Felvegyem? kérdeztem magamtól. Nézegettem egy darabig, majd az ágyam végébe dobtam a telefonom. Ha annyira fontos, akkor majd még hív. - mondtam magamnak. Tovább olvastam a könyvet és egyre jobban el merültem benne. Mikor a legizgalmasabb részhez értem, megint megszólalt. Ugyan az, az ismeretlen. Megnyomtam a fogadás gombot és lassan, remegő kézzel a fülemhez emeltem.

- Haló? - mondtam elcsukló hangon.
- Szia! Ma lesz a buli, nem jössz? - mondta egy mély rekedtes hang.
- Mi? Milyen buli? és Ki vagy? - tettem fel a kérdések sokaságát.
- Ohh. Szűk nadrág vagyok. Gyere a Red-be. Ott találkozunk. - mondta majd ki is nyomta a telefont.

Ki az a szűk nadrág? Kérdeztem magamtól. Ja, igen aki írt nekem a kávéházban. Elmenjek vagy ne?  Ránéztem az órára és az 7 órát mutatott és mintha mosolygott is volna hozzá. Mi van? Megőrültem? Körülnéztem a szobámban. Mindenhol ruha és szatyor kupacokat találtam. Mikor leléptem az ágyamról akkor is nagyon ügyesnek kellett lennem, mert az ágyamat körül raktam szatyrokkal. Mindegyikben volt egy, kettő vagy talán három ruha is. Megkerestem azt a ruhát, amit Dan választott nekem, mert az  agyon szép volt és az jól is állt nekem. Felvettem és a tükör elé álltam. Eddig mindig azt mondta nekem. Nézd már
megint ide állt a szörny. De most megváltozott. Most mást mondott. Azt, hogy ki ez a bombázó. Még sosem éreztem ilyen szépnek magam. Jól állt a ruha és a fejem is rendesen meg volt csinálva. Most már nem is utálok itt lenni. Nagyon meg szerettem ezt a várost. Legalább újra kezdhetek mindent és eddig nagyon jól megy.
Barátok (pipa)
Pasi ×

Nem baj. Majd egyszer az is lesz. Talán már ma összeszedek valaki normálisat. Gyorsan beleraktam egy kis táskámba a telefonom, pénzt és a kulcsokat. Írtam, a szüleimnek, hogy szórakozni megyek, majd jövök. Magassarkúban a kezemben és torna csukában elsiettem a Red-ig. Amit a telefonomon található GPS-szel találtam meg. Már kintről hallatszott a zene. Jó zenék mentek. Nagyon hosszú sor állt az ajtó előtt. Hogy gondolta az a fickó, hogy betudok jutni, ha ők nem. Oda mentem az ajtóhoz, közben sokan megnéztek elég feltűnően. A kidobó egy nagy fekete ember volt. Olyan kis mackós feelinget keltett bennem. Oda mentem mosolyogva hozzá.

- Jó napot kis asszony. Hogy hívják? - kérdezte mély hangján.
- Jó estét. Én Harry vagyok és Szűk nadrágot keresem. -  mondtam szendén.
- Maga Harryetta King? - kérdezte. Honnan tudja a nevem.
- Ö-ö-ö. Igen én lennék. - mondtam egyre szendébben.
- Jöjjön csak be. - mondta és kinyitotta előttem az ajtót ami nehéznek tűnt.
- Az úr már várja önt. - mondta majd eltűnt az ajtó másik oldala mögött.

Én csak ott álltam leblokkolva. Majd elindultam valamerre. Oda mentem ruhatárhoz. Egy velem korú fiú állt ott. Szőkés haja összekócolva állt, kék szemeivel vakítani tudott volna. Oda álltam hozzá.

- Szia, ezeket eltudod rakni nekem? - kérdeztem az én meglepődésemre is vékony hangomon.
- Persze. Először vagy itt? - kérdezi és elrakja az előbb átváltott torna csukámat.
- Igen. Most költöztem ide és egy srác elhívott. - mondtam.
- Hogy hívják? - kérdezte.
- Azt nem tudom csak, hogy szűk nadrágján nevezi magát. - mondtam magamnak. Ki talál ki ilyen becenevet?
- Oh, elnézést, akkor nem beszélhetek veled, inkább meny el te is, nem akarom, hogy valakinek baja essen. Menj! - mondta majd eltűnt a ruhák között.

Már megint csak ledermedve álltam ott azon a helyen ahol ott hagytak. Miért nem beszélhetek vele? Én ezt nem értem. Azzal beszélek akivel akarok, nem? Talán nem. :(  Megfordultam és lassan a nagy teremhez közelítettem. Mikor felértem a lépcsőkön, emberek százai borították el termet. Végig, néztem és nem láttam senki ismerőset. Gondoltam, még nem ért ide a srác. Oda furakodtam a bárpulthoz és kértem egy colát. Végig figyeltem az üveget, nehogy beletegyenek valamit. Szerencsére semmi sem került bele a pohárba a cólán kívül. Megfordultam a székemen és a táncoló embereket néztem. Már épp a számhoz emeltem a poharat amikor valaki kilökte a kezemből és az szépen a padlón landolt.

- Mit csinálsz? - kérdeztem, majd oda fordultam ahonnan a lökés jött és akkor már rögtön vissza szívtam volna azt a két szót.